Dermesztő ukrán beszámoló: „A hang egyre erősebb lett, és hamar rájöttem, hogy ez valami új lehet”
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Vonjuk le a tanulságot a 77 évvel ezelőtti eseményekből. A békére törekvés, annak szolgálata az egyetlen erkölcsileg támogatható álláspont.
„Ma 77 éve, hogy Truman amerikai elnök kiadta az utasítást a Fehér Házban, amellyel elrendelte az atombomba bevetését Japánnal szemben. (Ekkorra a németek már kapituláltak, a Csendes-óceáni hadszíntéren folyt még harc.)
Az amerikai hadvezetés maximalizálni akarta az új, pusztító fegyver okozta sokkhatást, így – miközben a hagyományos légicsapások előtt szórólapokon szólították fel a helyi lakosságot a városok elhagyására – a két atombomba ledobása előtt szándékosan elmaradt az evakulási felhívás.
Hirosimában 1945. augusztus 6-án 70-80 ezer ember azonnal életét veszítette, közülük mintegy 20 ezren lehettek katonák, ám az áldozatok többsége civil volt. 1945 végéig a sugárfertőzés miatt mintegy 140 ezerre nőtt a halálos áldozatok száma,1985-ig pedig további 65 ezren haltak meg az atomtámadáshoz köthető betegségekben. Hirosima épületeinek 70 százaléka elpusztult.
Három nappal később, augusztus 9-én Nagaszakiban 39 ezren vesztették azonnal életüket, 1945 végéig mintegy 70 ezren, 1985-ig pedig további 24 ezren haltak meg.
Ma világunkat újra egyre súlyosbodó konfliktusok szövik át. Ha a történelem az élet tanítómestere, akkor ne legyünk ostobák és vonjuk le a tanulságot a 77 évvel ezelőtti eseményekből: a háborúnál nincs rosszabb, csakis a békére törekvés, annak szolgálata az egyetlen erkölcsileg támogatható álláspont.”
Nyitókép: Roger-Viollet/AFP