A tavaly ősztől idén áprilisig csúcsra járatott összefogás-modell tökéletesen kifulladt, és egyetlen ellenzéki párt sem foglalkozik tovább vele.
„Az áprilisi gyötrelmes választási fiaskó óta épp elég idő telt el ahhoz, hogy megpróbálkozzunk értékelni a hazai ellenzéket. Az első, amit megállapíthatunk, hogy az ellenzéki térfélen (s nem csak a nyár miatt) csend van, vagy ha támad is olykor némi zaj, annak nincs különösebb, a politika egészére kiható jelentősége. Ez mind igaz, mégsem célszerű megelégednünk azzal a közhellyel, hogy az ellenzék berkeiben nem történik semmi.
Rögzítsük: egy tekintetben nagyon is sok történt a választások óta. Ez pedig az, hogy a tavaly ősztől idén áprilisig csúcsra járatott összefogás-modell tökéletesen kifulladt, és egyetlen ellenzéki párt sem foglalkozik tovább vele. Néha persze elhangzanak olyan mondatok, hogy »az Orbán-rendszerrel szemben csak az összehangolt cselekvés segíthet«, vagy: »vonuljunk ki a parlamentből és az orbáni politika egész világából«, de az ilyesféle mondatok légüres térbe kerülnek, és ott kavarognak.
Itt azonban koránt sincs vége a történetnek. Úgy is mondhatjuk, hogy az ellenzéki térfél ott válik érdekessé, amikor a dolgok mögé nézünk. Egyáltalán nem biztos, hogy a radikalizmus vagy a kivonulás mentén kell keresnünk az ellenzéki politikák mostani lényegét.
Hogyan fogjunk a munkához? Az írott támpontok (az ellenzéki pártok honlapjai és az ellenzéki vezetők megnyilvánulásai) jó kiindulópontot szolgáltatnak. Ha ezt a két területet áttekintjük, érdekes dolgokra bukkanhatunk. Nevezetesen arra, hogy néhány hónappal a választások után kétféle ellenzéki stratégia körvonalai rajzolódnak ki: az egyik jelencentrikus és totális kritikára épül; a másik jövőcentrikus és olykor meghökkentő elemeket tartalmaz. (Már most mondom: az elemzésből ezúttal kimarad a Mi Hazánk. Csak azokról az ellenzéki pártokról esik szó, amelyek április előtt az ún. »ellenzéki összefogás« részesei voltak.)”
Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Özönlenek Újbudára a bukott baloldali politikusok.
És ha az ember ezt a véleményt, merészeli képviselni, máris leorbánistázzák.
Az oktatási rendszerről, az ellenzékről és Magyar Péterről is elmondta véleményét Pankotai Lili egy podcastban.
Élvonalbeli szakemberektől tanul elmondása szerint Pankotai Lili, aki beszélt az iskolaváltásáról, beilleszkedési nehézségeiről és tanulmányairól is.
A hazugság lényege, hogy mire használják ezeket a valós problémákat: keleti orientáció, jogállamlebontás, feudálkapitalista önkény.
Nyolc embert ítéltek el.
