Ma újra Külügyi Tanács Brüsszelben
Úgy látom, tíz év nem volt elég ahhoz, hogy megismerjenek…
Kérem, ennek menete van!
Igen, igen, itt látom a rendszerben, hogy be tetszett fizetni, mind a háromszázöt forint késedelmi pótlékot, persze. Kettőezerhárom április hatodikán, látom is, itt az Állami Kamara igazolása.
Hogyan? Hogy az igazolást erről? Nem, azt sajnos így nem adhatom ki. Az igazolást az Állami Kamara adhatott, mi meg ugye, a Bonyolító Hivatalnál csak átvettük ezeket az ügyeket kettőezertizennyolcban, ergo nem mi írtuk alá, hogy vissza tetszett fizetni, tehát ki se adhatom róla az igazolást.
Hogy a Kamaránál azt mondták, forduljanak hozzánk? Hát persze, hiszen mi kezeljük már ezeket az ügyeket. Nem, nem, hiába látom itt magam előtt, nem tudom csak úgy továbbítani, hát hova gondol?
Először is kérvényezni kellene… nem, telefonon nálam nem lehet. Személyesen sem, nincs személyes ügyfélszolgálatunk. Tessék szíves lenni egy e-kérvényt benyújtani az ügyfélkapun, azt majd elbírálja a főosztály, ráállít ügyintézőket, és majd meg tetszik kapni a másolat másolatának meglétéről a hivatalos igazolást. Na.
Hogy sürgős lenne, meg milliók múlnak rajta? Lakáshitelhez kéri a bank, különben nem kapja meg? Erről kérem nem tehetek. Nyugodjon meg, a törvényi kilencvenhat és fél napon belül megkapja. Ne indulatoskodjon, attól még, hogy a saját adata, még nem a saját adata! Ennek menete van. Jól van, elmondom, csak ne idegeskedjen.
Szóval, ha be tetszik nyújtani az e-kérvényt, utána Béluka veszi át. Béluka sajnos most éppen szabadságon van, szeptember harmadikán jön haza Kehidakustányból, tetszik tudni, ott él a kedves nagymamája, szokott is hozni házikolbászt, egészen mennyei! Kérem, ne elégedetlenkedjen, ennek megvan a menete! Szóval Béluska átveszi a kérvényt, és nyom rá egy „oké” gombot, hogy formailag megfelel. Micsoda, hogy nem tud nem megfelelni, hiszen csak ki kell választani egy menüsorból? Ez egyrészt igaz, másrészt Béluka a főosztályvezető-helyettes balkézről született kisfia, úgyhogy ezt a fázist nem lehet megkerülni, mondhatni, dinasztikusan be lett építve a rendszerbe.
Szóval Béluka aztán továbbítja a főosztályvezetőnek, akinél a Gizike kinyomtatja, és az asztalára teszi.
Ebben tartják a friss kérvényeket egy hétig az első fiókban, aztán egy hetet az eggyel lejjebbiben, így, szép sorban, mint egy provence-i sajtmanufaktúrában. Mindegyik fázis után a kedves ügyfél tájékoztatást kap, mondhatni, megadjuk az esélyt arra, hogy visszalépjen – ez az önök érdeke, bocsánat, komolytalan ügyfelekkel nem foglalkozunk.
Hogy lenne egyszerűbb megoldás is, elektronikusan közvetlenül lekérdezni az adatokat? Kérem, három évem van nyugdíjig, csak nem képzeli, hogy a maga kedvéért megtanulom ezeket a számítógépes izéket?
Na, szóval a főosztályvezető megadja az engedélyt, ha nála van a pecsétje, és a Béluska nem vitte el játszani a sarokba, van egy ilyen foglalkoztató, kis főzőcskés konyhával meg játék bolttal meg ilyen klassz pénztárgéppel, ott szokta vele azt játszani, hogy áruleolvasó… szóval ha Gizike el tudja venni a Béluskától a pecsétet, ami néha nehezen megy, mert tetszik tudni, a Béluska harap, Gizike meg fél azóta, hogy egyszer benyúlt egy kerítésen, és megharapta egy kutya, pedig golden retriever volt, arra azt mondják, még a betörő kezét is megnyalja. Ja nem, elnézést, nem direkt húzom az idejét,
De rövidre fogom: ha megvan a pecsét, idekerül az ügy hozzám, én pedig átveszem, ha éppen nem vagyok szüneten. Csak két szünetet tartok, egy délelőtti kávészünetet nyolc negyventől tizenegy húszig, meg egy ebédszünetet déltől fél négyig. Rend a lelke mindennek, ami jár, az jár. Ha átvettem a kérvényt, lepecsételem, ha megvan a pecsételőm – tudja, Béluska nem válogat –, majd készítek egy ellenjegyzéses kis cetlit az ügyről. Enélkül nem jön létre az ügy, ennek menete van.
Aztán fogom ezt a cetlit, és beteszem egy zsákba. A protekciósokéból kettőt is készítek, elvégre hagyománytisztelet is van a világon: én még nyolcvanháromban kezdtem a pályát, Istenem, milyen jó kávékat meg farmerokat adtak a kedves ügyfelek, látja, igaza van, jó volt ez a személyes ügyintézés… na, de félre a múlttal, ez a jövő.
Szóval ott van a zsák a cetlikkel, tetszik érteni. Aztán minden hétfőn és szerdán reggel nyolc óra tízkor a Gizike jelenlétében – ha éppen nincs migrénje, ha van, akkor áttesszük keddre vagy csütörtökre –
Tetszik tudni, fatalista vagyok, aminek úgy kell történnie, az úgy is fog… na, most mit indulatoskodik? Ha így áll hozzá, a magáét bele se teszem a zsákba!
Fotó: MTI