A krumplik ura

„Jakab Péternek alkalmasint nem az a legnagyobb tragédiája, hogy a hőbörgésen kívül semmihez sem ért, hanem hogy egypólusú politikus. A nímandságnak veretes hagyományai vannak a hazai közéletben, amikor az országot külföldi csapatok megszállják, akkor szokott eljönni az ő idejük. Időnként a nép tájékozatlan, irigy része is csatlakozik a gyűlöletkampányhoz. Fájdalom, Jakabnak nagy dobás már nem jutott a történelem urától, és amikor krumplival hadonászott a parlamentben, már tudtuk, hogy a gumós növények felismerésén kívül eredeti produkciót nem várhatunk tőle. A magam részéről nagy elismeréssel adóztam a mamuszos csaj felbukkanásáért: végre történt valami, ilyenkor a politikai újságíró megmozgatja fáradt tagjait, rákacsint a másik újságíróra, de nem vár semmit. Hiszen Jakab pusztán egypólusú bohóc, a krumplik ura. A mutatvány véget ért, a cirkusz bezárt, holnap munkanap, az emberek elindultak hazafelé.

Hogy mit hoz a jövő? Nem tudjuk, de a múltról hasznos dolgokat mondhatunk. Jakab minden szava, minden mondata erős érv volt az újabb fideszes kétharmad mellett. Csak a vak nem látta, hogy lefeküdt Gyurcsánynak, s hogy Vonával nagy egyetértésben prostituálta, kiárusította a saját pártját. Ezt azért illik nem elfelejteni. Mint ahogyan azt sem, hogy a kormánypártnak voltaképpen szerencséje van azzal, ha ellenfél híján egypólusú, mohó, törtető emberek gyülekeznek a túloldalon. Olyasvalakik, akik semmiben nem hisznek, csak a szaporodó face­bookos lájkokban. Melyek ellenére az ellenzéki kormányfőválasztáson persze a három közé sem került a pártelnök, majd a saját munkatársai és bizalmasai vágták ki pártvezetésből, frakcióvezetésből egyaránt. Ennek a történetnek így lett vége. Hogy a krumplik ura a »nép pártján« áll-e? Lényegtelen: erről a fajta szint alattiságról nem érdemes többet írnunk.”

Kép forrása: Facebook