Az ország évtizedes adósságokat görgetve élte túl a 2008–2009-es pénzügyi és a 2012-ig tartó euróválságot, majd az illegális migráció elleni küzdelem frontvonalában találta magát, amit egy járványválság és kilábalás helyett egy még súlyosabb krízis, a háborús inflációs- és energiaválság követett. A válságsorozat hatására ezúttal a lehető legrosszabbkor következett az újabb kormánybukás, így Európa most amiatt (is) aggódhat, hogy megismétlődik-e a korábbi olasz adósságválság.
Ráadásul Olaszországnak sokszoros problémával kell szembesülnie: az ország észak–déli megosztottsága, termelékenységének és munkapiacának gyengélkedése, az idei aszály pusztítása egyaránt hozzájárul a reálgazdaság megtorpanásához. A reálgazdaság felől recesszió érkezik, rosszabb esetben stagfláció, egy olyan országban, amely gázimportját tekintve az uniós átlag feletti függőségtől szenved.”
Nyitókép: Kollányi Péter/MTI