Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Kicsit az elhunyt kommunistáról, kicsit a népi-urbánus ellentétről.
„Berecz János és az »aczélháló« – Kicsit az elhunyt kommunistáról, kicsit a népi-urbánus ellentétről.
––––
Halottról igazat vagy semmit. S egyszer talán majd bővebben. De nem most. Meg nem is lenne egyszerű. Berecz János azért nem egy könnyen bedobozolható Biszku Béla volt. Utóbbinál – utóbbiknál – árnyaltabb, összetettebb karakter. Volt.
A csütörtökön elhunyt politikus meghatározó alakja volt az elmúlt évtizedeknek, főleg persze ’90 előtt. Sokáig úgy tűnt, ő lehet Kádár János utóda [Pozsgay, Aczél?, Grósz mellett ő volt az egyik legkomolyabb jelölt]. Aztán a háttérbe szorult, majd az egész tárgytalanná vált. Később úgy emlékezett erre, hogy amikor a KGB akkori főnöke Magyarországra jött, Pozsgayval és Grósszal ült le. S nem vele. Ebből – állítása szerint – »mindent megértett«. Nem vele képzelték el a jövőt.
A rendszerváltoztatás [vagy rendszerváltás, rendszerváltozás] után kiszorult a politikából. Bűneivel – például, hogy a diktatúra egyik vezetője volt, személyesen felelős volt a lánchídi csatáért és vállalhatatlan propaganda-anyagot publikált újra [1986-ban] ötvenhatról – úgy-ahogy, de legalább valamelyest szembenézett. Legalább írt. Legalább megszólalt. Nem lapult, ahogyan Biszkuék. Valakinél ez persze nem előny, nálam [és sokunknál] igen – hallgatnak elegen, eleget. A szőnyeg alá söprés nagy- és kismesterei vagyunk. Egyik későbbi könyve [Vállalom] pont itt van a hátam mögött a polcon. Háromszázért vettem a Könyvmentőknél. Nem gonoszságból írom, de annyit megért. Nyilván nem objektív, de azért érdekes anyag.
Most megnéztem egy vele készített beszélgetést (A legvidámabb barakk sorozatból), intelligens, választékosan fogalmazó ember volt. Jó lett volna vele interjút készíteni, bár nyilván ő lett volna a ravaszabb.
Sokáig ő is jól feküdt Moszkvánál: kevesen mondhatták el magukról, hogy első feleségük és lányuk is szigorúan titkos tiszt volt. Előbbi szovjet tolmács volt, halála azonnal konteók tárgya lett [talán a szovjetek ölték meg], utóbbi, azt hiszem, még mindig aktív. Persze nem szt-tisztként, de tavaly vagy tavalyelőtt még valamilyen uniós projektben dolgozott.
Hát, hálózat.
Most elolvastam pár Berecz Jánossal készült régebbi interjút, azt a két részt emelem ki, amelyekben az Aczél Györggyel való konfliktusáról beszélt. Talán ez a legérdekesebb. Főleg, hogy a hazánkat még mindig megosztó ún. »népi-urbánus« ellentét is szóba került. Nyilván egyoldalú közlések ezek, de talán nem csak számomra érdekesek.”
Nyitókép: MTI Fotó: Soós Lajos