Ellenfél nélkül a Fidesz a legnagyobb válságot is átvészelheti

„Nehéz rangsorolni, de valószínűleg nem járunk messze a valóságtól, ha a NER időszakának legnehezebb kormányzati helyzeteként jellemezzük a fennálló szituációt: a 2010-es évek konjunktúráját két és fél év óta egyre-másra válságok követik, amelyek jócskán behatolnak a hétköznapi élet területére, miközben Magyarország soha nem volt még ennyire távol az enyhet adó uniós pénzek megszerzésétől. Úgy tűnik azonban, hogy az Orbán-rendszer leginkább arra készült fel, hogy saját politikai keretei között maradva juthasson túl az egymásra halmozódó válságokon.

»A jó kommunista szilárdan együtt ingadozik a Párttal«, ezzel a címmel adták ki néhány évvel ezelőtt a 2000-ben elhunyt kiváló történész, a rendszerváltás után SZDSZ-es országgyűlési képviselőként tevékenykedő Szabó Miklós 1970-1980-as években tartott előadásait. E munkáit »spekulatív politikai elemzésként« méltatták, arra utalva, hogy Szabó Miklós a hivatalos közlemények sorai között olvasva és a pesti flaszteren terjedő pletykák alapján, valamint természetesen történelmi analógiák és a valamilyen mértékben elérhető nyugati sajtó (szintén homályban tapogatózó) értesülései nyomán próbált képet adni arról, mi folyik a Kreml és a budapesti Fehér Ház falai között, hogyan születnek a döntések, kik hozzák azokat, milyen »pártok« alakulnak ki a Párton belül. A korabeli elemző tehát azzal főzött, amije volt, ha megpróbálta megfejteni az eseményeket, és trendeket kívánt kimutatni, legalább ceruzával halványan megrajzolva az események irányának fő vonalait.

Bár természetesen a legnyitottabb demokráciákban sincsenek jelen újságírók és politikai elemzők, mondjuk, a kormányüléseken vagy a kormánypárt elnökségének tanácskozásain – habár például Bob ­Woodward részletekbe menően jól értesült könyvei olyanok, mintha ott lennénk az eredeti, a washingtoni Fehér Házban –, az adatnyilvánosság és a média naprakészsége, amibe beletartozik az is, hogy kérdezhetik a kormánypárti vezetőket, akik kénytelenek válaszolni, önmagukban is nagyon sokat megmutatnak abból, merre halad az ország aktuális vezetőinek gondolkodása. Ehhez képest áll a magyar elemző rendelkezésére pusztán a Szabó Miklós-féle hagyomány, amely a sötétben botorkálás művészi szintre emelésében húzza meg ambíciónk maximumát.”

Nyitókép: Földházi Árpád