A legnagyobb baj azonban az, hogy ismerjük a végkifejletet, láthattuk a történelem lapjait átolvasva, mi történt azokban a korokban, amikor az erkölcstelenség, a kapzsiság és a bálványimádás került az előtérbe. A végeredmény mindig háború, szenvedés és komoly társadalmi feszültség lett. Persze időről időre újra visszatalál az emberiség a helyes útra, de a Sátán mindig eltéríti a jó irányból.
Napjainkban a bőrünkön érezzük éppen ezt az iránytévesztést. Az ember egója mindenek fölé emelkedik. Ő lesz az univerzum közepe, dönt életről és halálról. A fejlett világ feljogosítva érzi magát, hogy meghatározza a nehezebb sorsú népek életének mindennapjait. A globális világgazdaság átláthatatlan szövetei pedig mindenre hatást gyakorolnak – a legeldugottabb településtől egészen a klimatikus viszonyokig.
Ma már a kapzsiság, a teremtett világ kiszipolyozása, a humán erőforrással való könyörtelen kereskedelem 8 milliárd ember életét teszi tönkre.”