Mindent elkövetnek azért, hogy megszépítsék a valóságot, hogy ne kelljen tenni semmit. Örömmel fogadják Orbán kódolt antiszemitizmusát, mert akkor nem kell szembenézni azzal, hogy Orbán antiszemita. Boldogan veszik tudomásul, hogy Orbán a klasszikus genetikai fajelméletet »kulturális keveredésnek« álcázza, amikor csak tudja, lázasan sorolják fel a huszadik századi fasiszta és náci rendszerek egyes jellemzőit, amelyek hiányoznak az Orbán-rendszerből, mintha a 21. században azok hiánya megkérdőjelezné ugyanannak a fasiszta és náci ideológiának a létezését.
Csakhogy a világ megváltozott, a tömegkommunikáció, az informatika és a technikai forradalom évszázadában nem tömeggyűlések és tömegmozgalmak töltik be ugyanazt a funkciót. Más formák vették át ugyanannak a társadalmi jelenségnek a helyét és a szerepét, de a lényeg attól nem változik. A pénteki alákérdezős rádiós álinterjúk töltik be az egykori naggyűlések szerepét, ahol a Vezér populista szónoklatai jelentették a pszichológiai függőségben levő hívek folyamatos beoltását, ahogy a kábítószeresnek szüksége van arra, hogy újabb és újabb, s egyre erősebb dózisokat kapjon.
Mivel egyre erősebb dózisokra van szükség, a fajelmélet, a fajgyűlölet egyre nyíltabban jelenik meg, majd a bűnbakokkal szembeni pogromok, a vérszomjas üldözés egyre nyíltabb és erőszakosabb lesz. Egészen a népirtásig. Vezér és népe összeforr, s a Vezér érzi, hogy hívei függőségben tartásához, bódulatához egyre nagyobb gyűlöletdózisokra van szükség. Orbán, mint minden náci vezér, maga kelti fel ezt az igényt, ő maga gerjeszti és maga elégíti ki. Tudja, hogy az adagokat mindig növelni kell, különben a függőség gyengül, a motiváltság elerőtlenedik, az elkötelezettség lazul.”