Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Németh piramisjátékot játszik, de fizetni Németh Sándornak kell, a kifizetésért viszont Isten felel.
„A Hit Gyülekezete, mint államilag elfogadott, bevett egyház, érzékenyen reagált a rezsicsökkentés megszüntetése után várható hatalmas rezsiszámlákra. Aki azt gondolja, hogy a magát keresztény egyháznak nevező szervezet valami kézzelfogható, gyakorlatias, materiális módon segíti a bajba jutó híveit (akik nem tudnak fűteni, vagy ha fűtenek, nem tudják a százezres rezsiszámlát kifizetni), az téved. Az nincs tisztában azokkal a »szellemi« módszerekkel, amelyeket Németh Sándor vezető lelkész kínál az ilyen helyzetekre: a bajba jutottak fizessenek még többet neki.
Arra mindenki képes, hogy ha van pénze, akkor ad annak, akinek nincs. A Hit Gyülekezete vezető lelkészének ugyan van pénze, de nem ad annak, aki nincs, hiszen amije van, azt is azoktól kapta, akiknek most még kevesebb lesz. Németh Sándor ezt a feladatot átruházza Istenre, hogy adjon pénzt ő annak, akinek akar. De aki azt akarja, hogy Isten sok pénzt adjon neki, az jól teszi, ha előbb Németh Sándornak adja a pénzét, mert Németh Sándor szerint, akkor ad neki az Isten. Minél többet ad Németh Sándornak, annál több pénzt kap Istentől. Aki bőven vet, bőven arat.
Németh Sándor piramisjátékot játszik, de ez a Föld első olyan piramisjátéka, ahol nem ugyanott van a kifizetés, ahol a befizetés történt. Fizetni Németh Sándornak kell, a kifizetésért viszont nem ő felel, hanem az Isten. Ha valaki hiába adja a pénzét Németh Sándornak, mégsem kapja azt sokszorosan vissza, tegyen panaszt az Istennél. Németh Sándornak semmi köze hozzá. Németh a pénzt az Istennek (»Isten munkájára«) kéri, és az emberek úgy tekintik, hogy amit Némethnek adtak, azt az Istennek adták. Ezért az Istennek kell majd visszafizetnie – kamatostul – nekik.
A Németh Sándorhoz befolyt pénz azonban valahogy elakad Németh Sándor kezén, és eltűnik az ő feneketlenül mély zsebében, hogy aztán kastélyok, paloták és nyaralók formájában láthassa meg a hívő a pénze egy részét, s dicsérhesse üres hassal az Urat, hogy milyen hatalmasan megáldotta az ő vezető lelkészét az Isten. Reménykedhet abban, hogy majd őt is így megáldja az Isten. Csakhogy a különbség abban van, hogy ő az, aki a pénzt adja, és soha nem ő az, aki kapja, a csizmának annak az oldalán áll, amelyik mindig csak seggbe rúgja.”
Nyitókép: Facebook