Beszélek brüsszeliül, meg tudom értetni a magyar álláspontot

„De nem lenne mégis célravezetőbb egy kicsit tiszteletteljesebb kommunikációt folytatni az Unió felé, hogy nehogy végleg elveszítsük az uniós forrásokat?

Minden áskálódás és rémhírterjesztés ellenére meg fogjuk kapni a nekünk járó uniós pénzeket a tárgyalási folyamat végén. Ez ugyanis jár a magyar embereknek mind jogi, mind politikai értelemben. A kommunikáció terén azonban látni kell, hogy hiába beszéljük jól a nyelvet és hiába mondjuk kedvesen és diplomatikusan, brüsszeli ellenfeleink számára akkor is az a meghökkentő, hogy a véleményhegemónia világában ki merünk állni a nemzeti érdekekért, hallatjuk a magyar emberek hangját és vissza merünk szólni az alaptalan vádaskodásra.

A brüsszeli progresszívak nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy akit támadnak, annak van bátorsága, demokratikus legitimációja és szakmai-diplomáciai felkészültsége ellenállni. A liberálisok elszoktak attól, hogy mások véleményét meghallgassák, attól meg pláne, hogy elfogadják. Ehelyett stíluskritikába kezdenek. Megértem persze őket, hiszen Európában bénult, többpárti, törékeny koalíciós kormányokhoz vannak szokva, ahol a liberális média igazi fegyelmezőeszközként működik. Itt érdemes lenne tőlünk tanulni, hiszen a valódi véleménypluralizmusnak köszönhetően Magyarországon valódi politikai viták vannak. Bárki, szabadon elmondhatja véleményét.

Az előbbi szavai sem nevezhetők éppen finom kommunikációnak.

Én mindig nagyon udvariasan képviselem a tartalmilag kemény, de jogszerű magyar álláspontot a brüsszeli üléseken. Nemrég például megkértem Reynders igazságügyi biztos urat, hogy üljünk le a közeljövőben és menjünk végig a tételes listán, mely kérdésekben pattog az EU térfelén a labda és melyek azok az ügyek, ahol nem kommunikálnak őszintén a magyar fél lépéseiről. Mi ugyanis mindig végrehajtjuk azokat a jogszabályi változtatásokat, amelyekben az Unióval megállapodunk.

Sajnos Brüsszelben nem szoktak ehhez az őszinte, egyenes beszédhez, és azt sem szeretik, ha valaki veszi a bátorságot és számon kéri a jogállamiságot az uniós intézmények működésén is. Ilyenkor jön az, hogy már az állítólagos hangnemünkbe kötnek bele és megbélyegzik Magyarországot. Mint egy vitában, mikor valaki kifogy az érvekből és elkezdi a vitapartnert a kora miatt kritizálni. Kínos. Beszéljünk a hangnem helyett inkább a tartalmi kérdésekről, és nézzük meg korrekten, a kettős mérce kizárásával, hogy ki-mit vállalt, abból mit teljesített és mit nem.

Mit gondol a jogállamisági mechanizmus várható fejleményeiről? Elbukhatjuk az uniós pénzeket a folyamat eredményeként?

A jogállamisági eljárás időzítéséből – alig két nappal a történelmi kétharmad után jelentették be – is látszik, hogy erős európai parlamenti, tehát a baloldal politikai nyomása alatt van az Európai Bizottság. Jól tudjuk, hogy európai baloldal azért támadja Magyarországot, mert nem engedjük be a migránsokat, a gender-propagandát és kőkeményen érvényesítjük a nemzeti érdekeket. Szerintem azonban Von der Leyen elnökasszony túlzottan nagy jelentőséget tulajdonít az EP képviselőknek, és elfelejti, hogy a 13 fideszes képviselő szavazatára mekkora szüksége volt a 2019-es megválasztásakor. Végül adott is valamit a parlamentnek, meg nem is. Úgy jelentette be az eljárás megindítását hazánk ellen, hogy még nem is született róla hivatalos döntés a biztosok kollégiumában, ami csak három héttel később, Húsvét után ült egyáltalán össze. Egy intézményi játszmáról is szól ez az Unión belül.

A konkrétumokat nézve pedig meglehetősen érdekes, hogy egy olyan eljárást indítottak el ellenünk, aminek lényege, hogy a »jogállamiság sérelmével rosszul elköltött pénzeket« vissza kell fizetni, miközben még meg sem kaptuk a forrásokat, amiket rosszul kellene elköltenünk. Nem is tudnák megmondani, milyen konkrét forrásokat akarnak megvonni tőlünk. Ehelyett általános, politikai, ideológiai kérdések és problémafelvetések vannak. Egy hosszú folyamat kezdődött el. Mi pedig jó európaiként most is minden kérdést meg fogunk válaszolni.”

Nyitókép: Földházi Árpád