„Gergő, ne már egy fideszest rakj oda” – Baranyi Krisztina Karácsony Gergelynek
Ferencváros polgármestere és fővárosi önkormányzati képviselő nem szeretne fideszes főpolgármester-helyettest, ezért beleállt Vitézy Dávidba.
Nelson Mandeláról itthon parkot elnevezni öngyarmatosítás, mások problémáinak, szimbólumainak importálása. Ugyanaz, mint a 9. kerületi BLM-szobor volt.
Nelson Mandela-emlékparkot létesít a Karácsony Gergely-féle Fővárosi Önkormányzat a Gellért-hegyen. A park nevét adó emlékművet július 18-án, a Nemzetközi Mandela-napon adják át. Az emlékmű kialakítása összesen 9,4 millió forintba kerül. Megrendelője a Budapest Brand nZrt., kivitelező a BKM Budapesti Közművek nZrt. Főkert divíziója. Ezzel Karácsonyék szerint a névtelen domboldal többletjelentést, egyedi karaktert kap, a környék új látványossága, találkozóhelye lehet, miközben megmarad értékes zöldfelületnek.
Az emlékpark a 2013-ban, 95 éves korában elhunyt Nelson Mandela életművének állítólagos fő üzenetét idézi fel: a megbékélés és megbocsátás útját.
Első kérdés: nem tudom, miért is kell minden névtelen domboldalt elnevezni, meg közösségi térré alakítani? Szerintem örülhetnénk, hogy Budapesten vannak még névtelen domboldalak, kis zárványok, mint Lesotho Dél-Afrikában. Eddig azt hittem, a zöldek szeretik a maradék érintetlen vadonokat, és egy névtelen domboldal Buda közepén ugyan nem érintetlen vadon, de a névtelenség mégiscsak az érintetlenséget idézi meg.
Szóval a zöldek most civilizálnak egy ugyan nem érintetlen, de névtelen domboldalt. Mégpedig úgy, hogy megszentelik Nelson Mandela nevével.
(„és nevet adott néki”). A folyó-, tó-, hegy-, völgy- és már földrajzi nevek rendszerint a legtartósabbaknak bizonyulnak, és a segítségükkel lehet kideríteni, milyen népek lakták először az adott régiót. Az ilyesmik ugyanis továbbadódnak.
Persze a Mandela-parkot ez a veszély feltehetőleg nem fenyegeti, hiszen a 21. században élünk. Ugye van egy nagy különbség: régen – de még ma is – a különféle helyek lokális neveket kaptak. Így volt ez az ókortól a legutóbbi időkig: a népi mitológia, a vallás, a nemzeti múlt nagyjai szolgáltatták a parkneveket.
Értem én, hogy Nelson Mandela hős, a feketék elnyomása elleni küzdelem hőse. Ezt még annak ellenére is hajlandó vagyok akceptálni, hogy egyébként vérmarxista figura volt, aki haláláig jó viszonyt ápolt a kommunistákkal. Legyen.
Tett értünk ő valamit? Ha Hollandiában csinálnak egy Mandela-parkot, megértem. Hogy itthon: azt nem.
Ez öngyarmatosítás, mások problémáinak, konfliktusainak és szimbólumainak importálása. Ugyanaz, mint a 9. kerületi BLM-szobor volt.
Nem is beszélve arról, hogy van elég probléma a fővárosban, és a Mandela-park nem fogja megoldani például a Karácsony-féle dugókat. Nem csak szimbolikus politikát kell tudni jól csinálni, főleg nem egy főváros élén, hanem a gyakorlati, napi melót is. Mandela sem csak fanyalgott, és nem mondott olyanokat, hogy a gyerek edzése jobban érdekli az egész politikánál.
Nincs szükségünk Mandela-parkra – de Mandela elkötelezettségétől és munkabírásából mondjuk tanulhatna Karácsony Gergely.