Az öt legnagyobb tévedés az ukrán háborúval kapcsolatban

„1. »Mindannyian ukránok vagyunk«

A háború kezdete óta Németország a sárga-fehér labdamedencében úszkál. A kultúr- és magánházak ablakaiban kék-sárga zászlók lobognak, de még az ország legeldugottabb részeiben is szembe tudnak jönni az emberrel a »Stand with Ukraine« feliratú buszok. Aki meg akarja mutatni, hogy a jó oldalon áll, kék-sárga szalagocskát tűz a hajtókájára, olyan színeket, amiket nem sokkal ezelőtt még egy nagy bútorbolttal azonosítottunk. Ez körülbelül semmibe sem kerül, ellentétben az adományokkal vagy a menekültek önkéntes segítésével, de azért megmutatja, hogy az ember a jó oldalon áll.

Ez a módszer a war on terrorból származik. Mindegy, hol támadnak a terroristák – New Yorkban, Londonban, Párizsban vagy Nizzában –, utána azt olvasta az ember a német újságokban, hogy ezek a támadások a »mi« értékeink és a »mi« szabadságunk ellen irányultak És állítólag a »mi« biztonságunkat védték a Hindukusban. Úgy, ahogy most a »mi« szabadságunkat védik az ukránok. Mintha egyébként nem lenne joguk a támogatásunkra, ha nem csinálnának legalább valamit »értünk«.

Mindenesetre Afganisztánban még az afgánok biztonságát sem sikerült megvédeni, ahogy az elmúlt év keserű kivonulása után megtudtuk. Érdekes módon a szolidaritás legtöbbször csak a fehér emberekkel szemben fejeződik ki: olyan üzenetekről, hogy »We are all Syrians« vagy »We are all Afghans« én még nem hallottam. Ez csak a szolidaritás egy vulgáris megnyilvánulása, ami végső soron csak arra jó, hogy megveregessük utána a saját vállunkat.”

A nyitóképen: ukránpárti tüntető Párizsban. Fotó: XOSE BOUZAS / HANS LUCAS / HANS LUCAS VIA AFP