Miért fütyülik a magyarok a térdelést?

„A magyarok ma ünnepelnek – és nem csak azért, mert a nemzeti csapatuk tegnap este 4-0-ra legyőzte Angliát Molineux-ban. Erkölcsi dimenziót is látnak a győzelemben, a címlapok a magyar himnusz kifütyülésére és az angol szurkolók »rasszista barmok« skandálására helyezik a hangsúlyt, miután a legutóbbi, július 4-ei mérkőzésen a magyar gyerekek kifütyülték az angol játékosok performanszát.

Ám az a jókedv, amellyel a tegnapi győzelmet fogadták, arra utal, hogy a magyarok a szívükre vették az angol kritikákat. És bár a nyugati rasszizmusellenes álláspont elutasítása Magyarország kulturális függetlenségének másik kulcsfontosságú jelzője, ez a különbség nem korlátozódik Magyarországra. Közép-Európa-szerte sok futballrajongó Orbán Viktor oldalára állt, amikor Anglia rasszizmusellenes álláspontját »provokációnak« tartotta.

Noha a közép-európai futballban nyilvánvalóan probléma van a rasszizmussal, a probléma összefonódott a nyugati kulturális fejleményekhez való tágabb hozzáállással. A magyarok, csehek és mások nem nézik jó szemmel azt, amit Nagy-Britannia rasszizmusellenes törekvésének pártfogó nevelési szándékának tekintenek. A »térdelés« például több, mint személyes vallomás; ez egy másokhoz szóló »nyilvános gesztus«. Southgate ezt a budapesti vita után megerősítette, amikor azt mondta, hogy játékosai azzal a szándékkal térdelnek, hogy »az embereket világszerte oktassák«.

A magyarok és a csehek részben azért reagálnak rosszul az ilyen kijelentésekre, mert szerintük az angoloknak nincs joguk faji politikáról előadást tartani. Ezek az országok nem voltak elnyomó gyarmati hatalmak, és eddig viszonylag érintetlenül hagyta őket a globalizáció – így nem látják szükségét sem múltjukkal, sem jelenükkel kapcsolatos erkölcsi elszámolásnak.

Sokak számára az Anglia által vallott edukáló küldetés a világ különös önközpontú szemléletét tükrözi. Mindazonáltal azzal együtt, hogy a térdelést nem támogatják, tudatában vannak annak, hogy a gesztus a »fehér privilégium« fogalmaiban gyökerezik, amelyeket általában univerzálisan alkalmaznak, figyelmen kívül hagyva egy adott társadalmi csoport sajátos történelmét. Azok az országok, amelyeket korábban elnyomtak, miután kultúrájuk, sőt nyelveik megőrzéséért küzdöttek, ezt megmagyarázhatatlannak találják.

A térdelés éppen azért okoz felháborodást és vitákat, mert az olyan figurák, mint Southgate, azt sugallják, hogy saját múltjuktól vagy jelenüktől függetlenül a magyaroknak, cseheknek és másoknak is fejet kell hajtaniuk szégyenükben. Bármennyire is kritizálják őket külföldről, ezen országok futballszurkolói továbbra is elutasítják azokat, akik ezt mondják nekik.”

Fotó: ATTILA KISBENEDEK / AFP