Az angolok megtudták, hogy Isten nem ver bottal, csak négy bombagóllal.
Az angol szurkolók kedden bemutatták, hogy milyen a sportszerűség a futball hazájában: kifütyülték és lekántálták a magyar himnuszt. Alapvetően nem is azzal van a baj – igazán –, hogy fütyülnek.
A baj azzal volt, amikor fütyültek. Mi egy messzi földről beimportálni kívánt szociálpolitikai megnyilvánulás kapcsán fejeztük ki mély egyetnemértésünket. Kifejeztük azt, hogy nekünk nem kell a BLM, hogy nálunk nem releváns az, hogyan küzdenek a feketék az egyenlő bánásmódért a tengeren túl. Kifejeztük azt, hogy nem kell nekünk ez a gyökértelen mozgalom. Kifejeztük, hogy nekünk, magyaroknak megvannak és meg is voltak a saját problémáink, nem vagyunk rászorulva még pluszban behozottakra. Kifejeztük, hogy egész egyszerűen nem akarjuk, hogy az az orwelli mondat igaz legyen, hogy mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek.
Félreértés ne essék, lehetett volna máshogy, szebben és méltányosabban is kifejezni az egyetnemértésünket. Annyi történt csupán, hogy az angol játékosok döntöttek helyettünk:
A mi problémánk akkor nem az angol focistákkal volt, hanem a tettükkel. Nem a személyekkel vagy a nemzetükkel, hanem a politikai állásfoglalással, a BLM beimportálásával.
Viszont most kedden az angolok átlépték azt a határt, ami még sportszerűnek tekinthető. Itt már nem politikai állásfoglalásokat vagy épp tetteket ítéltek el.
Ismétlem, nem az a gond, hogy fütyültek. Fütyüljenek, ha úgy tartja kedvük, fütyüljék ki, hogy nem térdelnek le a mieink. Legyen tartás bennük, vállalják a konfliktust, a vitát, de tartsák meg azon a szinten az ideológiák konfliktusát, ahol azok voltak. Nem értettem volna egyet azzal, ha kifütyülik a talpon maradásunkat, viszont cserébe jogosnak lehetett volna vélni. Kifütyült politikai állásfoglalás – kifütyült politikai állásfoglalás. 1-1.
Viszont nem volt bennük tartás.
Új szintre emelték a konfliktust azzal, hogy meggyalázták a himnuszunkat.
Cserébe megtudták, hogy Isten nem ver bottal, csak négy bombagóllal.
Íme, a négy magyar gól videón!
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
