„A Móricz-regény címében Rózsa Sándor ugratja a lovát. Most Kocsis Máté az, aki nekiveselkedik: mint a jeles betyárnak, neki is fáj a foga valamire, ami sajnálatos módon még nem az övé. Modern idők: neki ehhez nem kell törvényt szegnie, csak törvényt módosítania. Ezért aztán nem is betyár ő, ugyan már. Csak épp a lovát ugratja, neki az ellenzéknek. Mit csináljon, nem bírja nézni, hogy a tavaszi győzelem ellenére még nem mindent ők uralnak. Számos várost az ellenzék irányít. Rút szeplők csúfítják a birodalom fényes orcáját.
Persze valójában Orbán ugratja a lovát. Meg Kocsist. »Hóc, hóc, katona, ketten ültek egy lóra…«, mint a mondókában. Páran meg a csikóra: Gulyás miniszter, az Alapjogokért Központ és egyéb kormánypárti képződmények azonnal üdvözölték Kocsis kezdeményezését. A versike folytatása is stimmel: »Azzal megyünk Budára…«. Meg Pestre. És Pécsre, Szombathelyre, Miskolcra, Salgótarjánba, esetleg Szegedre is, az ellenségesnek minősített városokba.