Ezek tényleg szerencsétlen nyomorultak, akik semminek sem tudnak örülni

„Nemrég a magyar fociválogatott Németország ellen játszott a Puskás Stadionban, teltház előtt. Ez 67 ezer embert jelent. Szerda este Red Hot Chili Peppers koncert volt ugyanitt, szintén közel teltházzal, 50 ezer emberrel. Előbbire 5 és 20 ezer forint közötti áron lehetett jegyet vásárolni. Utóbbira a különböző típusú jegyek (álló, kiemelt álló, ülő, kiemelt ülő, VIP) árai a képen láthatóak.

A nyomorpornóban utazó, folyamatosan stadionozó balosok ezeket az élményeket mind-mind sajnálják a magyar emberektől. Ha rajtuk múlna, ezek az események meg sem történtek volna, mert fel sem épült volna a Puskás Stadion. Ahogy a többi sem. Látjuk, a stadionok nem csak focira alkalmasak. (Például a Fradi-pályán, a Groupama Arénában volt nem olyan régen Depeche Mode koncert is.) Számos világsztár zenekar akkora színpaddal, olyan show-val turnézik, ami egyszerűen nem fér be egy kisebb helyre. Vagy ha be is fér, olyan ára van a produkciónak, hogy egy kisebb helyen alapból 50 ezerbe kerülnének a sima jegyek.

Láthatóan viszont ezekkel az egyébként valóban húzós jegyárakkal is komoly lakossági kereslet van az eseményekre. Nem csak egy szűk elit hóbortja a meccsre, koncertre járás. A Red Hot Chili Peppers persze külön érdekes eset: rajongótáboruk nem kifejezetten a valóban szerényebb körülmények között élő, ilyen jegyárakat kifizetni valószínűleg nem tudó vidékiek közül kerül ki, hanem a kifejezetten jól élő, mégis a mindennapokban folyton elégedetlenkedő, sivalkodó, stadionozó, mélyszegénységről papoló fővárosi muciológusokból.

De ilyenkor, egy-egy estére még ők is elfelejtik a »mindenszarizmust«, azt, hogy ez egy szörnyű ország, ahol nem lehet élni (sőt, éhen kell halni). És képesek felszabadultan szórakozni, jól érezni magukat.

A foci pedig különösen nagy, katartikus, össznemzeti élményt ad. Amit a szerencsétlen, nyomorult, frusztrált libsi újságírók (és a rájuk hallgató hasonszőrű balosok) egyszerűen képtelenek megérteni, és pláne átérezni. Persze, hogy az angolok elleni parádés győzelem után is megjelentek a kommentek, hogy kit érdekel ez az győzelem, amikor 400 Ft az Euro, stb. Mert ezek tényleg szerencsétlen nyomorultak, akik semminek sem tudnak örülni, és azt akarják, hogy mások se örüljenek. (Örülünk a 400 Ft-os Eurónak? Nem. Nyilván ez is egy bonyolultabb történet, ez sem arról szól, hogy szar lenne a magyar gazdaságpolitika, erről a Pesti Srácokon már írtam, és hamarosan ide is ki fogom tenni.)

De nem csak szánalmas, nyomorult »mindenszaristák« a Karácsonyok, Fegyőrök, Gyurcsányok, Makizajok, Hadházyk és Szabótímeák, Jakabok, Tordaik és Szélbertalanok, Donáthannák és Csehkatalionok, stb., stb. és követőik. Ezek a gyökértelen globalisták totál irrelevánsak is. Nincs tartalmuk, nincs történetük. És ezért a mi történeteinket, a nemzeti oldal közös katarzisait próbálják szétbaszni, tönkretenni – hál’ Istennek, sikertelenül.”

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt