Ez a harc lesz a végső…

„Einstein úgy vélekedett: azt nem tudja pontosan, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket szinte biztos, hogy botokkal és kövekkel. Ennek szellemében fontos kiemelni, hogy Joe Biden az első amerikai elnök, akinek esze ágában nincs még csak kommunikálni sem egy háborús helyzet békés rendezéséről. Biden és az őt támogató globalista körök, úgy tűnik, valódi háborús uszítók. Armageddont mindenáron! Az orosz–ukrán konfliktust, amit valójában Biden és Blinken birodalmi aktivizmusa robbantott ki, úgy tekintik, mintha a saját háborújuk lenne, amit mindenáron „győzelemre” kell vinni. Mindezt az amerikai adófizetők és az európaiak pénztárcájából.

De miért teszik mindezt? Mert fanatikus liberális ideológiai meggyőződésük erre sarkallja őket. Ki akarják radírozni a konzervatív, patrióta világot annak érdekében, hogy globalista törekvéseiket akadálytalanul érvényesíthessék. Jelenleg még megvan hozzá a multinacionális cégek és a globális pénztőke háttértámogatása, habár mindez ingoványos talajon nyugszik. Az amerikai állampolgárok kezdenek nagyon türelmetlenek és dühösek lenni az őket sújtó újabb és újabb eszement szankciók és fegyverszállítási akciók finanszírozási terheinek átvállalása miatt.

A napokban zajlott a svájci Davosban a Világgazdasági Fórum elnevezésű globalista show-műsor, amelyen természetesen a kihagyhatatlan, celebstátusú ukrán elnök is felszólalt. Klaus Schwab, a fórum alapító elnökének követői szinte egyhangúlag elítélték az orosz agressziót, mégis akadt valaki, aki belerondított a levesükbe. Ez pedig nem volt más, mint egy régi motoros az amerikai oldalról, akinek 99 évesen már nincs veszítenivalója. Henry Kissinger kijelentette, hogy végzetes stratégia Oroszországot megsemmisíteni, mert ezzel egy négyszáz éves európai egyensúlyhelyzet borulhat fel, amelynek kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Nixon és Ford elnök volt külügyminisztere azt is megerősítette, hogy Ukrajnának területi engedményeket kell tenni Oroszországnak, ha a háborút le kívánja zárni. Kissinger ismét remekelt. Lám, időnként érdemes lenne a bölcs öregek tanácsát is elfogadni!

Nevezzük nevén a dolgokat: az elmúlt évtizedek ideológiai ámokfutása és a jelenleg zajló háború, amit a NATO vég nélküli terjeszkedése idézett elő, már-már egyenértékű egy harmadik világháborúval. Mindeközben az Egyesült Államok, amely országnak hosszú éveken keresztül nemcsak állampolgára, de csodálója is voltam, hiteltelen szuperhatalommá. Én kérek elnézést! Sem az oroszok, sem a kí­naiak, de még az észak-koreaiak vagy az irániak sem okoznak annyi bajt, szenvedést világszerte, mint az USA arrogáns katonai terjeszkedése és ideológiai intervencionalizmusa.

Akárhogy is csűrik-csavarják a történteket, ezúttal nem az oroszok, a kínaiak, a közel-keletiek vagy mások adták az első pofont. Hiába putyinoznak Bidenék és a globalisták éjt nappallá téve, hiába hazudják le a csillagokat az égről, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa liberális ideológusai és a mögöttük álló pénztőke támadták meg a szabad gondolkodású, hagyományszerető szuverén nemzeteket világszerte. Igen, az oroszokat is ők támadják már jó ideje. Hiszen a NATO folyamatos terjeszkedése Oroszország határai mentén nyílt provokáció, felér egy tucat kubai rakétakrízissel, amiről 1962-ben azt hitték, hogy a világvégét fogja jelenteni.

A washingtoni és a brüsszeli elit világszerte azon dolgozik, hogy a helyi baloldali liberális politikai erőkkel összehangolva belülről formálja át a független lelkületű patrióta nemzeteket. Ennek az „újraindítási” folyamatnak egyik eszköze, hogy puccsokat hajtanak végre, amelyek egyike (Majdan) legutóbb már kiverte a biztosítékot az orosz vezetésnél. Ami ezután következett, azt pedig már saját bőrünkön érezzük. A nyugati vezetők ugyanis még saját lakosságuk terhére is értelmetlen büntetőszankciókat vezettek be Oroszország ellen, és öntik a fegyvereket Ukrajnába, hogy legyőzzék az oroszokat. Mi ez, ha nem világháború? Mindez egyenes okozója a hiperinflációnak, az egzisztenciális bizonytalanságnak, a félelemnek és a gazdasági válságnak, ami kibontakozóban van a nyugati imperialisták agressziójának farvizén. Az orosz–ukrán proxyháború tehát mindössze csak az első lépés a „nagy újraindítás” nevű társasjáték sakktábláján.

Mégis, Amerikában, ahol jelenleg tartózkodom, érezhető egyfajta nemtetszés és bizonyos növekvő ellenállás mindezzel kapcsolatban. Ennek a rezisztenciának adott hangot nemrég a CPAC konferencia Budapesten. Az amerikai hazafiak jelentős része nem akar háborút, a jobboldali amerikaiak nem akarják megváltoztatni a világot. Nem akarnak woke- és kritikus rasszelmélet-oktatást, eltörléskultúrát, BLM-térdepeltetést, korlátlan illegális bevándorlást és abortuszjogokat, LMBTQ-privilégiumokat, médiacenzúrát és neomarxista erőszakot. ...”