Miért korlátozott az ellenzék hatóképessége?

„A választások óta eltelt időszakban temérdek elemzés jelent meg az ellenzéki vereség okairól. A legtöbb elemzés azonban, sajnálatos módon, szinte csak az ellenzéken belüli törésvonalakra és belső konfliktusokra koncentrált (ami persze egy lehetséges megközelítés), és a kérdést nem próbálta kiemelni az aktualitásból. Holott az ellenzékiség kérdése Magyarországon messze túlmutat április 3-dikán. Az ellenzéket az egész pártrendszer felől érdekes vizsgálnunk.

Önmagában is elgondolkodtató, hogy az ellenzék szerepét az elemzők jelentős része mégis, mint ellenzéki problémát jelöli meg. Holott – ez lesz ennek az írásnak a fő mondanivalója – az ellenzék nem önmagában álló szereplő, hanem (jó esetben) nagyon is komoly hatással van a kormánypártra. Az lesz az állításom, hogy most ez egyáltalán nincs így: az ellenzék nem akarja/tudja befolyásolni a kormánypártot, illetve a kormánypárt az ellenzék tevékenységében semmi megfontolandót nem talál.

Kormánybefolyásoló értelemben »jó« ellenzékre tehát nem pusztán csak azért van szükség, hogy ezáltal kielégüljön az ellenzéki pártok vezetőinek, tagságának és szimpatizánsainak igénye, és végsősoron legyőzzék a kormánypártot. »Jó« ellenzékre azért is szükség van, hogy a kormányzás kívülről folyamatosan új impulzusokat kapjon. A jó ellenzék tehát két szerepben van. Egyrészt saját maga, másrészt a pártrendszer egy része. Arról sokat tudunk, milyen az ellenzék önmagában. Arról kevesebbet, milyen, mint egy tágabb rendszer része.”

Nyitókép: Facebook