A politikai nyelvhasználat nemzetközi és hazai „fapadosai”

„Köztudomású, hogy a nyelvpolitika nem azonos a politikai nyelvhasználattal. Előbbi fő célja a politikai korrektség. Egy nyelv helyes használatával elkerülhető, hogy a nyelvi hibáink által megvalósuló verbális tettlegességek, sértések mindennapi gyakorlattá váljanak. Előző évszázadainkban nem véletlenül nevezték a nyelvhasználatot »szavakkal gyógyításnak.«

A politikai nyelv minősége minden esetben függ az adott társadalom érzékenységétől, toleranciájától, de legfőképpen alkalmazóinak »gyerekszobai« emlékeitől, felnőttkori kulturáltságától.

A fenti bevezető után rá is térek írásom kiváltó okára, a politikai nyelvhasználat valóban tettlegességgel felérő »idiótázójára« és hazai importőreire. Az extraprofitadó kapcsán a fapados Ryanair légitársaság vezére egy nyilatkozatában ötször minősítette idiótának, azaz elmebajosnak a magyar gazdaságfejlesztési minisztert. Mondhatnám, hogy a kis mitugrász szárnyaló griffmadárnak gondolhatta magát, holott csupán egy olyan külvárosi »fapados csöves«, akiből a saját identitása egyedüli fokmérőjét jelentő bankkártya egyenlegének esetleges csökkenése páni félelmet és riadalmat váltott ki. Az eget hasító utasszállító flotta tótumfaktuma sértettségében légifolyosóinak magasából idiótázik, mert házi használatú magángépébe a magyar adó miatt egy kicsivel kevesebb kerozinra futja majd. Személye több szót nem is érdemelne, de szavaira hazai politikai ellenzékünk zászlóshajója, a Demokratikus Koalíció úgy csapott rá, mint gyöngytyúk a takonyra. Ízlelgették szájukban a Ryanaires zsebhuszár magyar kormánynak szánt minősítését, majd lóhalálában, hogy le ne maradjanak a sűrű nyelvcsapásokról, mélységes együttérzéssel közölték felületeiken a verdiktet és párton belül kijelölt megbízottjaik révén azóta is ismételgetik a magyar minisztert, rajta keresztül nyilvánvalóan a miniszterelnököt megalázni szándékozó, de ehelyett a saját fejükre visszahulló meghatározást.

Úgy kellet a balos csapatnak a közönségesség eme nemzetközi megerősítése saját gyakorlatuk igazolására, mint Gyurcsány Ferencnek annak idején az IMF segítsége az államcsőd elkerülésére. Itthon már-már kifogytak a szabótimis és jakabpetis alpáriságaikból, így égből szállt alá számukra a Ryanair-vezér »kulturáltság desszertje«, ami után örömükben mind a tíz ujjukat megnyalták. Ráadásul a gépmadár vezér Michael O’Leary még rá is tett egy lapáttal, mert zaklatottságában újra megszólalt és Dumbnak és Dumbernek nevezte Gulyás Gergelyt és Nagy Mártont. Miután bennünket magyarokat egyetlen skótszoknyás se nézzen madárnak, azt üzenjük neki, hogy önmaga megnyugtatására inkább nézegessen önismeretre tanító magyar gyermekfilmeket, mint például a »Süsü a sárkányt.« Stílusa miatt O«Leary urat is megtaníthatnák repülni, na nem a Boeingjeivel, hanem kizárólag a munkahelyéről. 

Visszakanyarodva a nyelvpolitikához és áttételesen az arra is hatást gyakorló politikai nyelvezet milyenségéhez, remélem, hogy a közbeszédnek nem válik hazai uralkodó irányzatává az »idióta« minősítéshez hasonló sértő szavak »honosítása« és ellenzéki sokszorosítása. Szilárd, patrióta meggyőződéssel állva a földön azt gondolom, hogy előbb, vagy utóbb a fenséges liberalizmus magasából is vissza kell érkezni a földi valóságba és a Ryanair vezér, valamint hazai epigonjai is belátják, hogy egyetlen »nyelvművelőjük« számára sem lehetséges a végtelenségig odafent maradni lila felhőik ködében, mert ahogyan a fizikai törvényszerűségek, úgy a szellemiek is kivetik magukból és zuhanásra kényszerítik a nem közéjük tartozót.”

Nyitókép: Tolga Akmen / AFP