„A napvilágot látott javaslat szerint a kormánymegbízottak főispánná, a megyék vármegyékké neveztetnének át. Miért fontos lépés ez, miért sír a balliberális sajtó, és mi szükség van egyáltalán erre? Cikkünkben igyekszünk választ adni a közvéleményt megmozgató kérdésekre.
A rosszmájúak jöhetnek a szokásos hőbörgéssel, hogy „nem lesz olcsóbb a kenyér”, meg hogy „hátra megyünk, és nem előre”. Nem mindegy persze, hogy mi az irány, és attól még lehet valami előremutató, mert nem a progresszív politika felé tart.
Aki azzal vádolja emiatt a kormánymegbízottak átnevezését, hogy ez valami múltba révedés és hátrafelé tekintgetés, nem is tévedhetne nagyobbat, és csak saját eszmetörténeti képzetlenségét fitogtatja.
A progresszív ideológia sosem a jelenben létezik, hanem mindig meghaladja azt, utópisztikus és végül önmagát meghaladva válik posztmodernné. Talán így jellemezhető legjobban a XIX. század közepétől felbukkanó óliberalizmus, amely mára a saját farkába haladó nyugati woke-ká vált.
Amikor ugyanis a gondolkodásmód centrumában nem áll más, csak a haladás, akkor elkerülhetetlen, hogy a vég nélküli hajsza kazánjába az egyén végül saját magát betáplálva vessen véget a létezésének. Ez érhető tetten azon individuumokban, akik magukat sem nemük, sem emberi mivoltuk behatárolásában nem képesek behatárolni. Ez a haladás, amely az ősidőktől kezdve kísérti az embert (Éva is engedett a kígyónak, mikor az arra buzdította, hogy haladja meg az Úr rendelését).
Mielőtt azonban megnéznénk, miért is fontos a főispán titulus, tegyünk különbséget a haladás és a fejlődés között. Pongyola leszek, és most a tárgyhoz való ragaszkodás miatt annyit mondok, hogy míg előbbi mindig gyökértelen, és az ideára húzza a valóságot, addig utóbbi organikus, folytonos, és a realitásból ered.”
Nyitókép: A régi Vay-kastély emeletes, erődszerű épülete. Golopy Gáspár, Abaúj vármegye egykori alispánja építtette 1590 körül, reneszánsz stílusban. Forrás: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba