Aki azzal vádolja emiatt a kormánymegbízottak átnevezését, hogy ez valami múltba révedés és hátrafelé tekintgetés, nem is tévedhetne nagyobbat, és csak saját eszmetörténeti képzetlenségét fitogtatja.
A progresszív ideológia sosem a jelenben létezik, hanem mindig meghaladja azt, utópisztikus és végül önmagát meghaladva válik posztmodernné. Talán így jellemezhető legjobban a XIX. század közepétől felbukkanó óliberalizmus, amely mára a saját farkába haladó nyugati woke-ká vált.
Amikor ugyanis a gondolkodásmód centrumában nem áll más, csak a haladás, akkor elkerülhetetlen, hogy a vég nélküli hajsza kazánjába az egyén végül saját magát betáplálva vessen véget a létezésének. Ez érhető tetten azon individuumokban, akik magukat sem nemük, sem emberi mivoltuk behatárolásában nem képesek behatárolni. Ez a haladás, amely az ősidőktől kezdve kísérti az embert (Éva is engedett a kígyónak, mikor az arra buzdította, hogy haladja meg az Úr rendelését).