Az idegen bajnok

„Nagyon sokszor szerepeltek már a sorai ebben a hírlevélben is. Az újságírói pályán töltött 32 évem alatt pedig annyiszor, de annyiszor idéztem. Persze, ebben sincs semmi rendkívüli, hiszen az egyik leggyakrabban idézett magyar író (volt), akinek a mondatai, poénjai, történetei nemcsak újságokban és könyvekben kerültek elő újra meg újra, de ami talán fontosabb: kocsmapultoknál, kártyaasztaloknál, padokon a parkban, buszon, villamoson, névnapi köszöntőn, brigádgyűlésen, pártkongresszuson. Kábé mindenhol. Eleve aforizmákat és anekdotákat írt, nem csoda, hogy aforizmák és anekdoták zászlóaljai maradtak utána.

Ahhoz képest, hogy Moldova György mennyire jelen van Magyarország (a már alig-alig létező nemzeti kultúra) minden rétegében, elég meglepő, hogy milyen tétován búcsúztatgatja a sajtó. Pedig kiérdemesült drogdílerek, tisztességben megőszült prostituáltak, családi körben méltán népszerű táncdalénekes-imitátorok is olyan kolumnákat kapnak megfelelően médiaképes halál esetén, hogy majd le esik szalagcímből a kétszer aláhúzott százhúsz pontos (tízcicerós) kurzív verzál. Moldova még a Népszavának sem ért három flekknél többet, pedig nem sok olyan nagy magyar író halt meg mostanság, aki a Népszavából tanult olvasni négy-öt évesen.”