„Az emberek közötti konfliktusokért sokan a »mi-ők« megkülönböztetést teszik felelőssé. Az érvelésük logikája egyszerű. Aki »mi és »ők« kettősségében gondolkodik a világról, az szétválaszt, aki szétválaszt, az pedig össze is ugraszt. Sokkal jobb lenne ezért a világ, ha nem gondolkodnánk »mi-ők« kettősségekben. Ha van a »mi« és vannak az »ők«, akkor a »mi« és az »ők« előbb-utóbb óhatatlanul egymás ellen kezdenek harcolni. Ez történik a klikkek, a pártok, a nemzetségek, a törzsek, a népek és a nemzetek esetében. Ezt látjuk a fehérek és a feketék, a nők és a férfiak, a heteroszexuálisok és a homoszexuálisok, a nyugatiak és a keletiek, a fővárosiak és a vidékiek, a városiak és a falusiak, az oroszok és az ukránok között. Ez történik minden alkalommal, amikor »mi és ők”-re osztjuk az embereket.
Elismerem, van ebben némi igazság. A tuszik és a hutuk közötti különbségek felnagyítása egyenesen népirtáshoz vezetett, de említhetnénk a törökök és örmények, vagy a szerbek és a bosnyákok közti feszültségeket is. Vagy akár a zsidók megsemmisítését. A népek közti háborúk lajstroma is hosszú.