A „mi-ők” különbségtételről

„Az emberek közötti konfliktusokért sokan a »mi-ők« megkülönböztetést teszik felelőssé. Az érvelésük logikája egyszerű. Aki »mi és »ők« kettősségében gondolkodik a világról, az szétválaszt, aki szétválaszt, az pedig össze is ugraszt. Sokkal jobb lenne ezért a világ, ha nem gondolkodnánk »mi-ők« kettősségekben. Ha van a »mi« és vannak az »ők«, akkor a »mi« és az »ők« előbb-utóbb óhatatlanul egymás ellen kezdenek harcolni. Ez történik a klikkek, a pártok, a nemzetségek, a törzsek, a népek és a nemzetek esetében. Ezt látjuk a fehérek és a feketék, a nők és a férfiak, a heteroszexuálisok és a homoszexuálisok, a nyugatiak és a keletiek, a fővárosiak és a vidékiek, a városiak és a falusiak, az oroszok és az ukránok között. Ez történik minden alkalommal, amikor »mi és ők”-re osztjuk az embereket.

Elismerem, van ebben némi igazság. A tuszik és a hutuk közötti különbségek felnagyítása egyenesen népirtáshoz vezetett, de említhetnénk a törökök és örmények, vagy a szerbek és a bosnyákok közti feszültségeket is. Vagy akár a zsidók megsemmisítését. A népek közti háborúk lajstroma is hosszú.

amikor az eltérő önazonosságokat valamiféle virtuális öntőedényben próbálják egybeolvasztani. A délszláv népeket egyesítő jugoszláv eszmét a többiek a szerbek bekebelezési kísérleteként élték meg, és a kísérlet háborúba torkollott. Amikor a Szovjetunióban az ukrán és orosz szovjet köztársaságok forrtak szövetségbe, ukránok milliói haltak éhen, és ez olthatatlan vágyat teremtett bennük az orosz néptől való távolságra. Az Európai Unió olvasztótégelye is mind több feszültséget okoz a kisebb nemzetekben.”

(A ruandai népirtás áldozatairól emlékeznek meg a ruandai főváros, Kigali Amahoro Stadionban 2019. április 7-én. Huszonöt éve, 1994. április 6-án kezdődött a második világháború utáni egyik legsúlyosabb népirtás Ruandában, ahol körülbelül száz nap alatt hutu szélsőségesek mintegy 800 ezer, többségében a kisebbségi tuszi népcsoporthoz tartozó embert mészároltak le.MTI/EPA/Kurokava Dai)