A magyar romák az elsők között menekültek

„Aztán jött a háború, és Kárpátaljáról megindult a menekültáradat. A magyar romák az elsők között jöttek, nemcsak a háború elől menekültek, hanem a nyomorból is. A települések polgármesterei járták a gettókat és agitálták az ott lakókat, hogy menjenek, mert Magyarország most számukra az ígéret földje. Lesz lakhatás, naponta háromszor étkezés, szappan és pelenka és a háborútól sem kell félni. Sokan voltak, akik összepakolták kevéske holmijukat és felkerekedtek, néha 6-8 gyermekkel, és elindultak a jobb élet reményében. Látták, hallották, hogy Magyarországon már a határon élelemmel, ajándékkal, szálláshellyel várják a menekülőket. Aztán ahogy átértek a határon, gyorsan szembesültek vele, hogy ők nem olyan menekültek, mint a többiek. Ők romák, akiknek senki nem ajánlott hajlékot, ellátást, segítséget. Nem voltak rokonaik sem Magyarországon, sem távolabb. Hiába voltak magyar állampolgárok, senkinek nem kellettek, a magyar államnak legkevésbé. Sokan közülük néhány nap után visszafordultak, mások  megpróbáltak tovább menni.

Aztán kiderült, hogy Csehország komolyan veszi a magyar állampolgárságát annak a sok száz Kárpátaljáról menekülő ukrán-magyar romának, akik most a pályaudvarokon, buszmegállókban, parkolókban várják, hogy jobbra forduljon a sorsuk. És felszólították a magyar államot, hogy nyújtson segítséget saját állampolgárainak, hogy hazakerüljenek. Mármint Magyarországra, ahol állandó lakcímük van. Krematóriumban, temetőben, lebontott viskókban. Mi jól tudjuk, hogy ezt a magyar állampolgárságot senki nem gondolta komolyan. A hazával kufárkodóknak soha nem jutott eszükbe, hogy a kettős állampolgárság többet jelent a szavazatvásárlási biznisznél. Soha nem gondoltak arra, hogy ennek egyszer ára lesz, hogy a voksokért biztosított állampolgárság, több mint egy ócska papír fecni. Hogy nem néhány ezer forintot, hanem állampolgári jogokat is kell majd nyújtani azoknak, akiket papíron befogadtunk.             

Amikor 2003-ban a Magyarok Világszövetsége először felvetette a kettős állampolgárságról szóló népszavazás ötletét, akkor Kövér László kijelentette, hogy erről szó sem lehet, ez nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Aztán a Fidesz vezérkara osztott-szorzott és rájött, hogy az állampolgárság osztogatása remek politikai biznisz. A nemzetbiztonsági kockázatot hazafiassági kérdéssé stilizálták. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy egyék meg, amit főztek. Mert mi és a határon túli élő magyarok fogjuk megenni.”

Nyitókép: MTI/Kallos Bea