Orbán Viktor és „Magyarország egyedisége” – a negyedik kétharmad margójára

„Orbán Viktor már 2009-ben is fontosnak tekintette meggyőzni a magyar társadalmat arról, hogy saját elitje értékesebb, mint az az elit, amelyet le akar cserélni. Nincs itt tér arra, hogy erről a lecserélendő elitről sokat beszéljek, elegendő annyi, hogy ezt az elitet Orbán neoliberális elitnek nevezi, és azt mondja róla, azért bukott meg, mert a magyar társadalom nagy része nem fogadta el mintaadó szerepét. Ez érdekes felvetés, már csak azért is, mert a 2022-es választások nyomán az ellenzéki vereség magyarázataként nemigen láttuk felbukkanni a mintaadó képesség gyengeségét.

Most hogy megalakult az új kormány (és hivatalba lépett az új köztársasági elnök) talán nem lesz érdektelen megvizsgálunk azt a kérdést – amit egyébként az utóbbi hetekben sokan felvetettek –, valójában minek köszönhető az a világviszonylatban is szokatlan pártdominancia amely a magyar politika elmúlt 12 évét jellemzi.

Természetesen arra nem vállalkozhatunk, hogy a jelenség valamennyi aspektusát áttekintsük, arra azonban igen, hogy néhány szempontot felvessünk, amelyek az elmúlt hetekben – sőt tágabban az elmúlt években – háttérbe szorultak. Ahhoz hogy a minket érdeklő kérdésekre választ kapjunk, egy olyan szöveghez kell fordulnunk, amely választ adhat a minket érdeklő kérdésekre.

Ez a szöveg nem más, mint Orbán Viktor 2009-ben, Kötcsén elmondott beszéde.

A beszédet ugyan az elmúlt években sokan vették elő, de a legtöbb értékelés megelégedett azzal, hogy megállapítsa: 2009-ben Orbán bejelentette a centrális erőteret, és ezzel le is tudták a beszédet. Ténykérdés, hogy a beszédben valóban fontos helyet foglal el a centrális erőtér meghirdetése, de feltűnik hogy ez a gondolat a beszéd legvégén jön elő. Előtte azonban sok minden van, ami legalább ilyen fontos, sőt talán még fontosabb.

Úgy is mondhatnánk: itt van a kutya elásva; ezek azok a részek, amelyek voltaképpen magyarázatot adnak a Fidesz permanens szárnyalására.

Két dologról kell tehát beszélnünk:

• a szónok által egyedinek tekintett magyar politikáról;
• a kormányképes politikai elit mintaadó képességéről.

Csak ezek után kerül szóba harmadikként a pártpolitikai dimenzió.

Magyarország egyedisége

Orbán Viktor 2009-es beszédében először nem pártpolitikai, hanem kulturális kérdésekkel foglalkozik. Azt taglalja, hogy Magyarország minden más országtól megkülönböztethető jellemzőkkel rendelkezik. Így beszél »a mindenkori ideális magyar kormányzatot annak a felismerésnek kell vezetnie, hogy a magyarok közössége, s egyáltalán a létezés magyar minősége többek között abból ered, hogy rendelkezünk egy saját, csak ránk jellemző látásmóddal, ahogyan leírjuk, megértjük, érzékeljük és kifejezzük a körülöttünk lévő világot«.

Ha jobban belegondolunk, ez a megközelítés nem mást mond, mint hogy a demokráciába való 1990-es átlépéssel nem történt radikális szemléletváltás Magyarország egyediségének megítélésében, azaz a demokrácia bevezetése vagy másképpen a »történelem vége« nem írta felül a magyar múltat.

Orbán Viktor tehát kilép a demokrácia univerzalitását hirdető narratívából, és azt mondja: a magyar politikai fejlődésnek van egy minden mást felülíró, egyedi mintázata, és ennek a mintázatnak a felismerése a mindenkori kormány egyik legfontosabb feladata.”

Nyitókép: Facebook