Izzott a levegő a stúdióban: Csintalan belecsapott a lecsóba
A bukfenckirály megint nagyot alakított.
Gyurcsány és a baloldal maga ácsolta meg ennek a színpadot. Interjú.
„Az ellenzéki vezetők között nem volt egy első?
Egyszerre volt több vezető, meg nem is volt vezető. Olyan politikai személyiség, akivel azonosulni lehet, aki válaszokat ad, aki meg tudja mozdítani a választópolgárokat, nem volt. Gyurcsány a politikai moralitás szempontja, a történelmi bűn mint nehezék miatt nem lehetett. Márki-Zay Péter pedig nem tudott az lenni, az ő esetében egy más típusú karakterprobléma volt. Ugyanis a politikát politikusok csinálják, nem elemzők. Az összes rossz mondata – vagy legalábbis egy jelentős része – abból származott, hogy úgy beszélt a nyilvánosság előtt, mint egy botcsinálta elemző. Az elemzői mondatok nem politikai mondatok. A politikának saját szemantikája van. Ha mondjuk, meg akarom szólítani a fiatalokat, akkor azt mondom, hogy »Előre!« vagy »Utánam!«, nem pedig azt, hogy a fiatalok harminc százaléka miként gondolkodik a politikáról.
Lát olyat az ellenzéki politikusok közül, akiben megvan a potenciál ahhoz, hogy felnőjön a feladathoz?
Rövid távon szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy van-e olyan politikai intellektus, olyan politikai személyiség a baloldalon, aki jó testtartást tud kialakítani a váratlanul betörő eseményekhez. Az is egy politikai szabály ugyanis, hogy az események mindig betörnek az életünkbe, és felborítják a terveket. Egy esemény önmagában nem változtatja meg a dolgokat, hanem az, ahogy a váratlanhoz viszonyulunk, az tud dolgokat megváltoztatni. De hogy visszatérjünk a jelenlegi helyzethez: nagyon úgy néz ki, hogy most egy Gyurcsány-párt körvonalazódik a parlamentben, de az ellenzék valahogy vonalon kívül van. Nincs alternatív javaslatuk a választók felé.
Itt van például az olajembargó ügye. Az embargó témája megítélésem szerint olyan, mint egy esszencia, egy sűrítmény, benne van minden, és egyúttal lehetőséget ad a jobboldal számára, hogy újabb elrugaszkodási pontot keressen. Tisztázza azokat a kérdéseket, hogy ki vagyok, mit akarok, mi a helyzet, merrefelé kell előrehaladni. Benne van minden, ami fontos a jobboldal számára: a nemzeti szuverenitás kérdése, a magyar érdek, a rezsicsökkentés, a hatalmával visszaélő Brüsszel, a háborúhoz és a békéhez való viszony és a politikai piac bővítésének lehetősége, mivel ez egy olyan álláspont, amellyel nem csak a fideszes szavazók értenek egyet. Ehhez képest az ellenzék javaslatát nem hallom. A nagy ügyek és kérdések elmennek az ellenzék mellett, nem tudnak megkapaszkodni semmiben sem, nem tudnak elrugaszkodási pontot találni. Az ellenzék ma nincs.
Ha már Gyurcsány Ferenc szóba jött, a könyve végén az Orbán-korszak szótárában a nevéhez azt írta, hogy ő »maga a gonosz«. Mitől gonosz Gyurcsány Ferenc?
Szabadkoznom kell. Az lényegtelen, hogy én gonosznak tartom-e vagy sem. Gyurcsány elfoglal egy szerkezeti helyet: ott van, ahol lakozik a gonosz. Ez nem az én meghatározásom, és nem is kizárólagosan a Fidesz műve, maga a Gyurcsány-jelenség teremtette meg azt a lehetőséget a jobboldal számára, hogy rá lehessen mutatni a diabolikus szereplőre.
Gyurcsány, mint fogalom, mindazt magába sűríti, ami a politikai rossznak a metaforája, amit el kell kerülni, mindent, ami negatív.
Ez nem azért van, hogy »jaj, mert a csúnya Orbán így politizál«, hanem azért, mert a politikai gonosz szerkezeti helyét mindenütt a világon kitöltik, ahol működik a politika. Ez azonban nem kitaláció. Gyurcsány és a baloldal maga ácsolta meg ennek a színpadot. Gyurcsány ráadásul a politikai események alakítója, nem tűnt el, itt van közöttünk, és bármit is csinál, maga lesz a gonosz.”
Nyitókép: AFP