Tisztában van ezzel a magyar kormány is, amely egy ideje észrevehetően és nem túl finom eszközökkel próbálja rávenni a magyar nőket arra, hogy szüljenek, és szüljenek többet. Az elmúlt években nem egy jobboldali politikustól és közéleti szereplőtől hallhattunk olyan megszólalásokat, amelyek a nők legfőbb feladatának a gyerekszülést írják elő, a CSOK, a családi adókedvezmények és más gyerekeseknek járó juttatások pedig anyagilag is jövedelmezővé (vagy legalábbis vállalhatóbbá) akarják tenni a gyerekvállalást. Persze, mint ahogy sokan rámutattak már, ezek az intézkedések egyenlőtlenül érintik a különböző társadalmi csoportokat és közel sem olyan eredményesek, ahogy azt a kormány remélné.
De mi a baja a magyar nőknek? Miért nem szülnek többet?
Erről nem nagyon kérdezi őket senki. A jobboldal az alacsony születésszámokat előszeretettel fogja például a feministákra vagy a genderlobbira (az vajon mi?), azzal vádolva őket, hogy hamis emancipációs utakat kínálnak a nőknek, és összezavarják a »tradicionális« nemi szerepeket, amelyek teljesen világosan rögzítik, hogy a nő igazán akkor válik nővé, ha anya lesz, a nő fő feladata, fő örömforrása, életének beteljesítője pedig a családjáról való gondoskodás.