Lehet-e harmadik világháború az ukrán helyzetből?

„Nehéz úgy írni a mostani háborúról, hogy az »jól öregedjen«. Szakértőt is minden sarkon lehet fogni, akik pulai magasságokba emelkedve képesek napról napra homlokegyenest mást mondani, de ez érthető is, hiszen a kenyerük függ a nagyotmondástól.

Amikor Oroszország még csak felvonult az ukrán határon, már akkor azon morfondíroztam, hogy milyen bátornak kell lenni ahhoz, hogy valaki ebben a helyzetben nyilatkozni merjen. Úgy, hogy semmilyen titkosszolgálati forrása nincs, hiszen ha lenne, akkor aligha beszélhetne.

Távol áll tőlem a jóslás, mert nincs kristálygömböm, és vásári bugris jövendőmondókat sem rejtegetek, ezért a biztonság kedvéért előre leszögezem: fogalmam sincs, meddig eszkalálódik az ukrán helyzet.

De a helyzet súlyosbodásának okai annál egyszerűbbek.

Gondoljunk csak arra, hogy a konfliktus kitörése előtt a Nyugat hogyan hergelte Ukrajnát, hogy aztán egy Times magazin címlapban és néhány vállról indítható tankelhárító fegyverben mindez kimerüljön. A piszkálódás pedig végzetes is lehet.

Ugyanis a békét nehéz úgy szolgálni, hogy fegyvereket és biztatást azért juttat a Nyugat az ukránoknak, akik így aztán csak még több veszteséget szenvednek. Ettől pedig a morál bajnokai még inkább vérszemet kapnak, és egy olyan spirálba kerülnek, amelyből nincs kiút. Így maradnak a mindkét oldalról elszenvedett egyre nagyobb vélt vagy valós sérelmek.

Amellett, hogy ezek a szenvedést ugyan elnyújtó, de gyógyírt nem jelentő szállítmányok csak még több vérontást eredményeznek, Oroszország számára is jelzésértékűek.”

Nyitókép: FADEL SENNA / AFP