Vadászat Johnny Deppre

„Johnny Depp nem erre a főszerepre várt – nagyon jól eljátszotta volna a vadat, de nehogy már a vad játssza őt! Megtörténik vele, ami korábban Woody Allennel és Louis CK-vel: kezdetét vette a koholt vádakra alapozott tönkretétele és módszeres eltörlése. A metoo védjegyét viselő boszorkányperek vádlottai gazdag fehér férfiak, akiken az elnyomott nők mozgalmainak a nyilvánosság ereje által kell megtorolniuk évezredes sérelmeiket és soha el nem szenvedett bántalmaikat.

Az élmény újszerűsége nem az, hogy a bűnös végre elnyeri büntetését, hanem az, hogy a vád bizonyíték nélkül is jó ítélet.

Nem az igazság százada jött el, hanem befolyásos nők sorozatos visszaéléseinek hajnala, ahol a guillotine lezuhanó pengeéle az elit által kikényszerített szociális kiközösítés és egzisztenciális megsemmisítés mint a párkapcsolati erőszakot a nők strukturális elnyomatásából levezető wokeness neobarbár emberáldozati rítusa. A feminizmus negyedik hullámának szent irata, az isztambuli egyezmény kinyilvánítja, hogy „a nőkkel szembeni erőszak a nők és a férfiak közötti, történelmileg kialakult egyenlőtlen erőviszonyok megnyilvánulása, amelyek a férfiak részéről a nők feletti uralkodáshoz és a nőkkel szembeni megkülönböztetéshez, valamint a nők teljes érvényesülésének megakadályozásához vezettek”.

Johnny Deppet a felesége, Amber Heard gyanúsította meg azzal, hogy erőszakoskodott vele, így vált az asszonyból »családon belüli bántalmazás túlélője« – az eredmény: Hollywood egyik legjelentősebb színművészének karrierje kettétört. Nem maradt más választása, mint beperelni volt feleségét, hogy ártatlanságát a tárgyalásokon bizonyítsa – ha az a jelző, hogy kafkai, jelent valamit, akkor az ez.

A feminista kurzus bemutatja az évszázad legnagyobb családon belüli erőszakeseményét: a pert, amely üzenet minden férjnek és feleségnek, aki picit is ismert. Johnny Depp bűnlajstroma a tárgyalássorozat kezdetén még egy nemi bántalmazás elkövetésével bővült: az elvált asszony azzal a váddal élt, hogy a világhírű színművész nyolc-tíz ecstasytabletta hatására letépte a hálóingét, rugdosva és ütlegelve végigrángatta a padlón, aztán erőszakkal feldugott neki egy röviditalos üveget – tette ezt hat évvel a válásuk után.

Aztán a per folyamán sorban kerültek elő a Johnny Depp ártatlanságára utaló tények. Kiderült, hogy a sminkkészlet, amellyel Amber Heard a kapcsolatuk során elrejtette Johnny Depp ökölcsapásainak nyomait, csak a válásuk után került forgalomba. Hangfelvétel bizonyítja, hogy az erőszakcselekmény épp a vád ellenkezője volt: Amber Heard alkalmazott fizikai erőszakot Johnny Depp-pel szemben, és nem pusztán ütötte-verte, de egy alkalommal még az egyik ujjából is levágott egy darabot egy törött vodkásüveggel. Arra pedig, hogy a bántalmazás nemcsak fizikai lehet, hanem bizony lelki terror is létezik, Amber Heardnek a férje ágyában elhelyezett ürülék elég jó példázat.

Minden jel arra utal, hogy Johnny Depp nem pusztán nem volt erőszakos, hanem ő a bántalmazott fél, akinek azért nem járt az ártatlanság vélelme, mert hímnemű.

 A metoo egyszerre válik önmaga tragikomédiájává, paródiájává és közgyalázatává: a közösségi oldalakon zajló igazságszolgáltatás, a multinacionális cégek által szponzorált leszámolássorozatok nem igazságot, hanem igazságtalanságot érvényesítenek, mert szabad kártyát adnak a nőnemű pszichopatáknak – különleges jelzős szerkezet, érdemes ízlelgetni. A metoo női bántalmazók, hazudozók, rágalmazók, leszámolók és előítéletesen pletykálkodók mozgalma lett – a tanulság századszor is: jogállami kereteken kívül nem lehet igazságos jövőt berendezni, és senkinek nem szabad hinni a nemi szerve alapján.

Nyilván ez a per sem hozza majd el a genderkurzus tanszékeinek, a negyedik hullámos feminizmus főpapnőinek visszakozását – inkább elhangzik majd, hogy a kivétel erősíti a szabályt, hogy ahol fát vágnak, ott röpköd a forgács, meg hogy az igazságos társadalom felé vezető úton ilyesmi természetszerűen megtörténik. Egyetlen lépést sem fognak hátrálni, s már várják is a következő médiaképes ügyet, ahol elégtételt vehetnek a férfiakon, és újra elmagyarázhatják, hogy a világ bajaiért a gazdag fehér heteroszexuális hímek felelnek. Ennek a pernek legfeljebb annyi következménye lesz, hogy az ellentétes szélsőség, az incelmozgalom pengeéles fegyvert kap a kezébe: a férfiak hibáztatása mellett új erőforrást nyer a nők hibáztatása, és a nemek sérelmi háborúja nagyobb lángokat vethet, mint valaha.

Hogy eközben a bolygón sok száz millió nő és férfi sok száz millió diszfunkcionális párkapcsolatban épp családon belüli bántalmazás áldozata? Hogy ezen kultúrával, prevencióval, pszichológiai munkával, pénzügyi segítséggel vagy rendőri jelenléttel segíteni lehetne? Nehogy már! Minél rosszabb, annál jobb: minél több az erőszak, annál több a sérelem, minél több a sérelem, annál erősebbek az identitáspolitikai hadállások, és minél erősebbek az identitáspolitikai hadállások, annál sikeresebb a mozgalom hosszú menetelése az intézményeken és a kultúrán keresztül a hatalomért.

Az összes metoo-ügy ősállapota a legelső Dogma-film, a valaha volt legjobb dán filmdráma, a Születésnap. E prototípus nyomán készülnek ma a metoo-ügyek. A hiperrealista stílusban előadott cselekmény a legjobb értelemben vett botrányként hatott a nyugati félteke, így Magyarország értelmiségére, akik a történetből a katarzis erejével önmagukba integrált tudást nagyon a szívükre vették, és ezt nagyon is helyesen tették. Senki nem sejtette, hogy a kulturális térben egy politikai vívmány születését látja – 1998-at írtunk: ekkor létesült a metoo-mém.

Aztán az író-rendező Thomas Vinterberg észrevette, hogy a trauma előjoga miféle visszaéléseket hordoz és termel, ezért tizennégy évvel később részben ugyanazokkal a színészekkel elkészítette a Születésnap antitézisét, A vadászat című filmdrámát, hogy az egyik irányú felkiáltójel mellé a másik irányút is elhelyezze: a Születésnap a megrontás története – A vadászat a megrontást illető hamis vád története.

A nagy baj az, hogy a nemzetközi feminizmus nem a Születésnapot, hanem a Vadászatot forgatja le újra meg újra élő szereplőkkel és valódi sorsokkal. Honnan veszi a metoo-mozgalom az erkölcsi alapot arra, hogy ennek ismeretében bármi felett ítélkezzen, bárkit is képviseljen? Hamis vádak és eltervezett leszámolások sorozatán akarják keresztülvágni magukat az igazságig és a méltányosságig? A huszadik század arra tanít, hogy ez az út nem a megígért földre, hanem a totalitarizmusba vezet.”

Nyitóképen Johnny Depp a tárgyaláson. Fotó: JIM LO SCALZO / POOL / AFP