Libsi? Libsevik? Libernyák?

„Egyszer, még valamikor időszámításunk kezdete táján – de legalábbis jóval azelőtt, hogy a »Politikai Hobbista« nemhogy TV-műsor lett volna, hanem még magát a kifejezést sem alkottam meg – készítettem egy listát (már megint megy a listázás, tiszta nácizmus, mi?) azokból a szavakból, rövid leírással mindegyikhez, amiket a magukat liberálisnak vallókra manapság használunk. Azóta ráadásul születtek új kifejezések is, tehát bővült a lista; megérdemli, hogy szélesebb nyilvánosságot kapjon…

Kezdjük ez eredetivel!

LIBERÁLIS

A liberalizmus klasszikus, nemes eszméje a piaci szabad verseny, az állampolgárok társadalmi-gazdasági életébe történő minél kevésbé aktív állami beavatkozás alapvetően jobboldali gondolatát jelenti. A szorgalmon, tehetségen, képességeken alapuló előbbre jutásban hisz, ily módon sokkal közelebb áll a tradíciókat, a hagyományos értékeket fontosnak tartó, a tudással, kitartással elért, megérdemelt sikerek generációkon történő átörökítését valló konzervativizmushoz, mint az állami újraelosztásban hívő, a hátrányos helyzetűeket kizárólag a tehetősebbek áldozataként beállító, szocialista felfogással. Hogy ennek ellenére ez a két tábor hogyan talált egymásra, hogyan született a mai »szociálliberális« utópia, arról érdemes elolvasni Sebes Gábor szintén évekkel ezelőtti, de ma is aktuális, kitűnő írását. Egy biztos (sajnos): a klasszikus liberalizmus, ez az egykor előremutató vezérelv, amelyet magam is teljes mértékben vallok, mára egy teljesen kiüresedett, megmerevedett, dogmatikus »vallássá« degradálódott. Ahol a hívek megkövezéssel büntetik az elhajlókat, miközben saját eszméikkel kerülnek újra és újra antagonisztikus ellentmondásokba. A »liberális« vagy a »liberalizmus« mára szitokszóvá vált – köszönhetően azoknak, akik néhány évtized alatt teljesen eltorzították.

LIBSI

Az örök alap. Nehéz pontosan körülírni, hiszen mindenkinek mást és mást jelent. Eredetével, pontos jelentésével kapcsolatban is nagy a bizonytalanság. Egyes vélekedések szerint a »liberális« és a »bibsi« szavak összerakásából született. Utóbbi ugyebár a zsidókra használt, cigány – mások szerint spanyol – eredetű, általában pejoratív »biboldó« szó rövidítése. A libsi tehát egy liberális gondolkodású zsidó lenne – ami abból indul ki, hogy főleg a zsidók vallják ezt az eszmét, hogy ők szinte mindig liberálisok. Nos, ez egyszerűen nem igaz; sem Izraelben, sem az Egyesült Államokban – a két ország, ahol a legtöbb zsidó él –, egyáltalán nem homogén a zsidóság ideológiai elköteleződése. Sokkal életképesebb magyarázat, hogy a »libsi« egész egyszerűen a liberálisokra használt, pejoratív csengésű gúnynév. A »libsi« egy felszínesen szabadelvű, alapvetően a szélsőjobbos – »jobber« – ellentétének tekinthető figura. Általában felületes ismeretek, tudatlanság, akár nettó butaság jellemzi, nagyfokú öntudattal párosulva. Korlátozott szellemisége ellenére intellektuális és morális felsőbbrendűséggel, meggyőződéssel hiszi, hogy magasztosabb nézetből, másoknál jobban vizsgálja a világot, sőt, ő az igazság egyedüli birtokosa. Mindezt gyakran szóvirágokkal, bölcseletekkel próbálja nyomatékosítani, gyakorlati érvek helyett. Állandó közléskényszerrel, túlfűtötten képvisel minden olyan ügyet, ami a fennálló társadalmi renddel, annak többségi tagjaival szembeni harcos kiállásban nyilvánulhat meg.”

Nyitóképünk illusztráció. Forrás: YouTube