Ilyen népet könnyű uralni

„Mi vagyunk Európa kincskereső kisködmöne - mondta egészen zavarosan Varga Judit miniszter. Nem elemezném ezt, felesleges, kibicsaklana csak az agyam. Viszont a regény utolsó mondatát szívesen idézem: »A szeretet az élet.« Szeretni nem könnyű. Pedig ez lehetne a túlélésünk záloga.

A kép pár napja nem tud kiütődni a fejemből. Natalia a 11 éves ikreivel, Lvivben, egy kórházi ágyon. Natáliának térdtől el kellett távolítani az egyik lábát, Yanának mindkét lábfejét amputálni kellett. Épp az önkéntesek által kínált teára vártak. A képen mosolyognak, a szeretet mosolya, a túlélés öröméé. Hogy mindennek ellenére együtt lehetnek. Én nem tudok mosolyogni. Egy barátom orosz barátnője sírva meséli, hogy a katonák tizenéves lányokat erőszakolnak meg, de előtte kiütik a fogukat. Befogom a fülem. Nem akarom elhinni. Ugyanez a nő (aki épp Magyarországon van) arról beszél azután, hogy nem a semmiből jött mindez, hasonló jeleket lát nálunk is, nézzük meg a média állapotát. Ugyan, a média, mi az, horkant fel valaki a társaságból. De nincs igaza. Mert láthatjuk: ez minden. Illetve tud minden lenni. Mert bizonyított: amit sokszor látsz, elhiszed. Amit sokszor hallasz, az belemegy az agyadba. (Ezen alapultak a gyalázatos a plakátkampányok, ezen a melegek elleni hadjárat, ezen a rezsiharc.) Aztán egy ponton túl elfelejtesz kérdezni. És aztán hiába tör be a valóság, nincs ereje. Kapitulál a kreált téboly előtt. (Szökőárszerű infláció? Nincs ilyen! Előre megyünk, nem hátra! Jobban teljesítünk!)

Hallottuk Putyint a Győzelem Napján. Tipikus patologikus nárcisztikus elem: másokat vádol azzal, ami az ő sajátja. Merje bárki megkérdőjelezni őt! Az halál fia. Látjuk, egyre kevesebb szó esik itthon a hivatalos médiában a háborúról. És ami esik is, az roppant problematikus. Bár a Médiatanács azt mondta még áprilisban, hogy nem, egyáltalán nem az, sőt, roppant kiegyensúlyozottan számolnak be a háborúról. Hogy bárhol az orosz álláspontot képviselték volna? Sehol sem történt ilyen, állapította meg a vizsgálat. (Ha csak egy kell, ott volt Bende néhány szólama is, ez máris több a nullánál, igaz Bende már nincs a képernyőn.) De pontosan tudjuk azt is, hogy a propaganda nem áll meg a csatornáknál, a közösségi médiának nagyobb az ereje. És hemzsegnek a fizetett trollok. És amit a számok mutatnak, összeszorítják a torkom: egyre többen mondják azt, hajrá oroszok. Egyre többen állnak nálunk az agresszor oldalára. Hát ezt tudja a média. A szavak ereje: drog.

Sikerpropanganda, a Főnök idült fejével. Amikor megtörtént a kerethirdetés, nagyon nevettem. Nem is focicsapat jutott az eszembe, hanem egy középiskolai osztály. Az ötödik Orbán kormány feszít, mint amikor a gimiben elkészült az új tabló. Bár az a végzősökről készül, ők meg mintha örökké itt maradnának. Egy olyan iskolában, ahol nincs számomkérés, ahol simán jöhetnek az alternatív történelmi gondolatok, különféle tengerpartokról is. Senki nem mondja senkinek, ülj le, egyes. Sőt. Bátorítják, jutalmazzák a hülyeséget. Ez nem a Móra Ferenc Iskola. Itt nem a szeretet a legfőbb érték. Maximum a pénzé. De azt inkább másnak nevezném.”

Nyitókép: Facebook