Bármennyire is rosszul hangzik, de a nyugati országoknak jól jött a hasonló kultúrkörből származó, képzett ukrán munkaerő érkezése
Ukrajna számára a visszacsábítás nehéz lesz.
„Valami történne?” Ahol ilyen fenyegetéseket megengednek maguknak, az az ország nem való sem az EU-ba, sem a NATO-ba.
Egészen merész húzással a kilencvenes évekbeli maffavilág szavajárására váltott az Ukrajna nevű ország Olena Zerkal nevű egykori külügyminiszter-helyettese. Zerkal azt fejtegette, hogy Magyarország miatt nem jött létre az olajembargó Oroszországgal szemben, és hogy Kijevnek van egy „csodálatos” eszköze arra, hogy jobb belátásra térítse hazánkat: a Barátság kőolajvezeték.
Az egykori külügyminiszter-helyettes,
Zerkal azt is kijelentette, hogy szerinte „nagyon helyes lenne, ha történne vele valami”, de ez természetesen elnöki hatáskör, ő csak a véleményét mondja, de azért Orbánnal szemben olyan nyelvet kellene használni, amit a magyar miniszterelnök is megért.
De mégis mi köze van Ukrajnának a Magyarország és az Európai Unió közötti gazdasági vitához?
Azt hiszem,
Ugyanis Magyarországnak is vannak ütőkártyái, amikkel örökre az Európa és Oroszország közötti senki földjére ragaszthatja ezt az országot – ahová való.
Érdemes lenne végre átlátnunk az ukrán propagandán: a fenti „valami történne” jellegű, klasszikus maffiózós üzengetés egészen biztosan nem az európai értékek körébe tartozik, amikért sokak szerint Kijev harcol. Ehhez a tragikus háborúhoz Kijev saját, elhibázott geopolitikai döntései is hozzájárultak, és nem tudják ennek összes cechjét fizetni azok az európai országok, akiknek semmi közük ahhoz, hogy ki az úr a Donyec-medencében.
Az elmúlt hónapok világossá tették, hogy Ukrajna a hangos sikerpropaganda ellenére a nyugati fegyveradományokkal együtt is csak elhúzni képes ezt a konfliktust, aminek nyomán az egész európai kontinens még mélyebb politikai és gazdasági válságba süllyed. Legyen ebből elég!
Nem lehet politikai és gazdasági közösséget vállalni egy olyan országgal – és nem lehet eladósodást sem vállalni érte –, amelynek kormányzati szereplője nettó bosszú-szabotázzsal fenyegeti szomszédját.
Nem kívánjuk megfizetni annak a konfliktuspotenciálnak az árát, amit ennek az országnak a nyugati szövetségi rendszerbe történő integrációja jelentene.
A fenti, Magyarországot és a magyar emberek mindennapi létbiztonságát kikezdő fenyegetések után ki tud magyar részről továbbra is jóindulattal fordulni Kijev felé? Ideje olyan nyelvet használnunk vele szemben, amit Kijevben is megértenek. Ennek ára lesz, igen. De meggyőződésem, hogy Magyarországnak nem szabad tovább tűrnie, hogy egy maffiózók nyelvét használó állam próbálja lépten-nyomon megalázni.
Nyitókép: AFP / Kisbenedek Attila