Az autózás nem szabadságjog

„Az autós forgalom korlátozás a budapesti rakparton korlátozás, nem hadüzenet, Budapest közlekedésének fejlesztése pedig nem osztályharc, hanem szakmai kérdés.

A közlekedésfejlesztés – különösen Budapesten és az agglomerációban – jóval komplexebb feladat annál, minthogy egy kiragadott példát véres kardként lóbálva hergeljük a saját kis buborékunkat.

Pontosan ilyen téma a rakparti autóforgalom kérdése, amely bár időről időre előkerül, a megoldáshoz egyáltalán nem vihet közelebb, hiszen nem magáról a problémáról beszélünk: ez ugyanis jóval összetettebb és bonyolultabb kérdés annál, hogy lezárunk-e egy belvárosi utat vagy sem.

Nem kell közlekedésmérnöknek lenni ahhoz – sőt, elég hozzá mindenhez is értő újságírónak lenni –, hogy tudjuk: a rakpartok lezárásának kérdésköre önmagában értelmezhetetlen, a fővárost és túlterjeszkedő agglomerációjának közlekedési gondjait csak egy rendszerben lehet megoldani, a problémára pedig a közösségi közlekedés, azon belül pedig a kötött pályás rendszerek fejlesztése a megoldás.

Bár 2022-ben ez az állítás még leírva is fájdalmasan banális, mégis úgy tűnik, hogy időnként meg kell ismételni, különösen annak fényében, időről időre felröppen a belvárosi közúti kapacitások bővítése (gondoljunk csak a Galvani és Aquincumi hidakra), amelyekkel sok-sok százmilliárd forint elégetésével további autókat rá az amúgy is túlterhelt belvárosra 0ľ ahelyett, hogy ezeket a forrásokat az agglomeráció és főváros kötött pályás kapcsolataira fordítanánk.”

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner