„Az Európai Unióban Magyarországon kívül már minden tagállam elkezdett leszámolni az egyházak évszázadokon át eltitkolt szexuális visszaéléseivel. Írország és Lengyelország is; az a két ország, ahol a közgondolkodást és az állam működését sokkal inkább meghatározza a kereszténység, mint nálunk.
Hogy idehaza a papi pedofília továbbra is tabu, az egyrészt igazi hungarikum, másrészt semmi köze ahhoz, hogy mennyire vagyunk keresztények. (Ha valóban keresztények lennénk, akkor nem tűrnénk meg a pedofil papokat, sőt az egyházak sem tűrnék meg őket. Ahhoz, hogy ezt belássuk, elég végiggondolni, hogyan viszonyulna Jézus egy ilyen megátalkodott bűnöshöz, v. ö.: »Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik« – de ez egy másik szála a történetnek.) A hatalomgyakorlás módjához, a feudalisztikus struktúrához van köze; ahhoz, hogy a pap ebben a struktúrában maga is hűbéres, akit a hűbérúr nem háborgat, ha megadja a császárnak, ami a császáré.