„Haraszti Miklós ős-SZDSZ-es megmondóember – ahogy az nagyon is várható volt – elkezdte a riogatást és a lejáratást. A szélsőliberálisokra jellemző minden ma divatos sztereotípiát felvonultatta írásában, amelyben a Huxit Pártot és személyemet ostorozta.
Régóta tudjuk, hogy a kudarcot kudarcra halmozó balosok és liberálisok rögeszméje és úgymond felettes énje Orbán Viktor személye. Minden, ami nekik nem tetszik, azt csak Orbán Viktor találhatta ki, mindenki, akinek a baloldali és liberális dogmáktól eltérő gondolata, véleménye van a közéletben az csak Orbán Viktor »embere«, »csatlósa«, »bérence« lehet szerintük. Többek között ez a minden önálló tartalom-előállításra képtelen politika vezet az újabb és újabb Fidesz kétharmadokhoz, de ezt most hagyjuk.
A másik, ami nagyon szembetűnő volt Haraszti cikkében, az SZDSZ-re és egyáltalán a liberális értelmiségre hosszú idő óta jellemző arrogancia és lenézés. Minden nagyképű és lenéző fintorgás, erkölcsi magaslat mímelés nettó hiteltelen egy olyan ex-párt ex-politikusától, aki az SZDSZ-es pártigazolványát ugyan már leadta, azt a szellemiségét, amit a rendszerváltás utáni közélet egyik leginkább nemzetellenes alakulata képvisel azonban nem.
Könyvtárakat lehetne megtölteni az SZDSZ magyarság ellen elkövetett bűneivel. Egyszerre árulták el a rendszerváltás céljait és gondolatát és ágyaztak meg a kommunista utódpártok visszatérésének, valamint szabadították az országra a kontrollvesztett neoliberális gazdaságpolitikát. Amit pedig a szellemi életben követtek el, az már minden képzeletet felülmúló őrület. Emlékszünk még: ők vezették be azt a gyakorlatot, hogy minden nemzeti, konzervatív, vagy éppen antikommunista megnyilvánulást kirekesztőnek, szélsőjobboldalinak, újfasisztának tituláltak. Az SZDSZ legfőbb teljesítménye az volt, hogy hosszú éveken keresztül kitartóan nácizta az országot. Közben koalíciós partnerükkel együtt a csőd szélére sodorták a gazdaságunkat, Demszky Gábor pedig Európa egyik legalhanyagoltabb fővárosát csinálta Budapestből.”
Nyitókép: MTI/Soós Lajos