Lassan három éve vezeti Budapestet, és ez olyan remek ötlet volt. Hadd kérdezzek rá továbbá: érzett-e szégyent Karácsony Gergely valaha bármiért is? Már azért szégyellnie kellene magát, amit Schiffer Andrással tett, de hát az köztudott, hogy ő bármikor bárkinek a levesébe mérget kever – pofátlanságának csúcsteljesítményeként pedig a haldoklónak, amikor elmegy a kép, az ő sajnálkozó ábrázatáról azt kell leolvasnia, hogy »annyira bánt ez a dolog, barátom, hogy ezt kellett tennem, de ha olyan okos és pragmatikus lennél, mint én, te tetted volna velem, ilyen a politika szent szükségszerűsége, nem én találtam fel, csak alkalmazkodom hozzá, jó utazást, és üdvözlöm a holtakat, majd jövök«.
Karácsony Gergelynek elsősorban azért kellene szégyenkeznie emberi százezrek előtt, amit Budapesttel tesz. Karácsony Gergelynek mindenekelőtt azért kellene szégyenkeznie, mert becsapta a budapestieket, és elsősorban a rá szavazókat. Karácsony Gergelynek azért kellene leginkább szégyenkeznie, mert bár a Tiborcz-adó ígérete úgynevezett politikai termék volt, s ekként jogszerű volt, valójában azonban gyalázatos hazugság volt. Ahogy Karácsony Gergely maga is egy politikai termék, aki jogszerű, valójában azonban gyalázatos hazugság: azt ígérte, ha ő vezeti majd Budapestet, a Tiborcz-adóval szolgáltat igazságot, és a Tiborcz-adóval teremt bevételt a kezei közé kallódott nagyvárosnak – olyan adóval, amelynek a kiszabásához nincs is hatásköre. Olyan adóval, amiről tudta, hogy soha nem fogja bevezetni. Elsősorban és nyilvánvalóan ezt a hazudozást kell leváltani és felszámolni és felégetni és felszórni sóval minden téren egyszer és mindenkorra, különben állhat az ellenzék akármilyen pártokból, nemhogy esélye, de alapja sem lesz kihívni az Orbán-rendszert. Aki Rogán Antal és Habony Árpád hazugságerőművével a maga intézetei által gyártott hazugságot állít szembe, az kevesebb, mint ami nem megoldás – az maga a probléma.
Ehhez a hazugsághoz természetesen joga volt Karácsony Gergelynek, és örülök, hogy Schiffer András segített neki megvédeni ezt a jogot.
Ahogy Karácsony Gergelynek joga volt ahhoz a hazugsághoz is, hogy uniós pénzekből fejleszti majd Budapestet, és ahogy joga volt minden hazugsága közül a legarcátlanabbhoz: hogy hatásköröket vesz majd vissza a kormánytól. Ez a gazember lehazudta a csillagokat az égről, és egy olyan háborúba vezette bele a fővárost, amelyben tudta, hogy az csak veszíthet – most Budapest csődközelben van, a közlekedése kritikán aluli, és az alattomos hazudozó még a Lánchíd autómentesítését sem meri vállalni, viszont lebénította a körút autóforgalmát, mert a sárga festék volt a legolcsóbb. Majdnem olyan olcsó, mint hazudni valamit.
Karácsony Gergelynek joga volt becsapni a budapestieket a Tiborcz-adóval. Joga volt hazudozni, és joga van ezért a rendkívüli fizetését minden hónap végén felvenni. Joga van nyomorult balekként eljátszani, hogy főpolgármester, miközben egyáltalán nem érdekli a rábízott város, ahogy egyáltalán nem érdekelte a rábízott kerület sem – mert egyedül a politikai méregkeverés érdekli, hogy annak révén az önmaga szellemi és lelki kifosztásával nyert politikai terméket a hatalom körül egyre közelebbi és közelebbi pályára állítsa. S ahogy ez egyre többek szemében lesz nyilvánvaló, úgy válik a régió legnagyobb metropoliszának gazdája nevetség és megvetés tárgyává. Az egyetlen sikerét is Schiffer András intézte el neki.”