Ez a klasszikus rágalom-dráma. Arra, hogy mit tehet az ellenzék, nincs egyszerű válasz. Jól kell politizálni, nagyon ütősen, és ezektől a hazugságoktól, rágalmaktól teljesen függetlenül kell tematizálni a politikát. Nyilván nagyon nehéz, különösen akkor, amikor a kommunikációs hatalom ilyen egyenlőtlen. Ez ellen az ellenzék közvetlenül nem tud semmit tenni. Az biztos, hogy a direkt tiltakozás – mondván: »ez nem is igaz« – nem működik. Akiknek ugyanis szól, azokra ez nem hat, a saját táborban pedig fölösleges, vagy éppenséggel a gyengeségnek a tükröződése. A minimálisan legegyszerűbb reagálás a figyelmen kívül hagyás, hadd jártassák a szájukat.
Az ellenzék hogyan tudna nem »a Fidesz térfelén játszani«?
Ahhoz nagyon komoly politikai tehetség és koncepció kellene, aminek momentán nem nagyon látni a nyomát. Az ellenzéknek nyilván helyzeti nehézsége van, mert a diktálás pozíciója a hatalomé. Éppen ezért egy nagyon csekély hatalommal rendelkező ellenkező politikai erő iszonyú nehezen tud napirendet diktálni. Ehhez igazi politikai zsenialitás kellene.”