„Olvasom a kilométeres hosszúságú elemzéseket, hallgatom az interjúkat. Tengernyi Facebook-bejegyzésen és még több kommenten vagyok már túl. Hallgatom a podcastokat, beszélgetek a barátaimmal. Közülük sokan személyesen is rengeteg munkát tettek ebbe a kampányba. Ha tetszik, »lementek« vidékre éppen úgy, amint azt most sokan kérik. Mit kérik, egyenesen követelik.
Rengeteg új szempontot kaptam, miközben sok-sok régi – szerintem téves – benyomás is újra nyilvánosságot kapott. Akadtak a mezőnyben okos meglátások, érvényes kritikák, jó következtetések. És persze van kioktatás, kárörvendő »megmondtamozás« is. Összességében úgy látom: egy nagyon intenzív gyászfolyamat zajlik épp.
Ebben a gyászfolyamatban mindenki más irányból, más ösztönzők mentén állítja fel az ellenzék problématérképét.
- Nem kellett volna összefogni!
- Gyurcsány többet vitt, mint hozott!
- Nem kellene lenézni a vidéket!
- Egyszerűbb üzeneteket!
- Nem elég csak Orbánozni!
- Az embereket érdeklő problémákkal kellene foglalkozni!
Mindenkinek igaza van – összességében és külön-külön is. És közben mégis tévednek.A valóságértelmezéseket olvasgatva ugyanis úgy tűnik, a közélettel foglalkozók megdöbbentően nagy hányada hiszi, hogy a NER-ben az ellenzéki politizálást alapvetően akaratok, helyzetértékelések és kollektív tudások, hitek befolyásolják. A helyzet azonban nem ez. A valóságban az ellenzéki pártok cselekvéseit javarészt kényszerek alakítják.”
Nyitókép: MTVA/Bizományosi: Róka László