Szerintük egyrészt az egész Orbán-rendszer úgy van kitalálva, hogy a Fidesz felé lejt a pálya. De hogyan? Például úgy, hogy a Fidesz ledominálta a médiát, és többségivé (’antidemokratikussá”) tette a választási rendszert. Csakhogy egyik sem igaz.
A médiahelyzet kiegyensúlyozott, minden szegmensben (tévék, rádiók, nyomtatott lapok, hírportálok, stb.) nagyjából fele-fele a megoszlása a jobb- és baloldali médiatermékeknek. Sőt: a legolvasottabb hírportálok, napi- és hetilapok, valamint a legnézettebb tévé (RTL Klub) mind baloldaliak. A baloldal szerint a vidéki szavazókat sötétben tartja a Fidesz a „leuralt” köztévével és helyi lapokkal. Csakhogy internet van vidéken is, ugyanúgy, mint a városokban, ahogy a különböző tévécsatornák is bejönnek a városhatárokon kívül is. A „Fidesz által leuralt média” egy baloldali mítosz.
Ugyanez igaz a választási rendszerre: az győz, aki nyer, őrület!
Amikor kiderült, hogy kevesebb kopogtatócédula elég lesz (a korábbi 750 helyett 500), és ajánlást bárkinek lehet adni, azt hozták fel a Fidesz ellen, hogy megkönnyíti az indulást az ellenzék megosztása érdekében. A listaállítási követelmények miatt épp az ellenkezőjével vádolták: hogy megnehezíti az indulást. Aztán jött a győzteskompenzációs vád, pedig ez a dolog csak annyit tesz, hogy segít elkerülni a győztesnek a koalíciós kényszert. Egyébként az amerikai vagy brit választásokon a Fidesznek 2010-ben 98 százalékos, 2014-ben és 2018-ban pedig kb. 85 százalékos többsége lett volna a parlamentben. Márpedig azok ugye a demokrácia netovábbjai. Szóval a választási rendszer kritikája sem jött be.
Maradtak a külföldi szemmel kibogozhatatlan akciók. Az, hogy vasárnap éjjel majd aktiválják magukat a jogász delegáltak, és már most a választási csalás narratíváját húzzák rá a különös erdélyi szavazatpörkölés ügyére.