Politikai NERkölcs

„A politika belső erkölcsére Lázár az elmúlt években számos szép példával szolgált. A 2010-es évek elején történt, hogy egyrészt az Origo cikke következtében Lázár három európai utazásának közel kétmilliós hotelszámláját visszafizette a közpénztárba, másrészt az erről hírt adó Origót – nyilván a keresztényi politika jegyében – beszántották.

De Lázárnak köszönhetjük a nemzeti trafikokat is. Dohányzás elleni kampány álruhájában államilag levezényelt újraelosztást rendezett a fideszes haveroknak, családtagoknak, csókosoknak; a manőver trafikmutyi néven ismert a NERtörténetben. Ezután égett emlékezetünkbe Lázár sötétzöld bársony zakója, amelyben Soponyán látta vendégül Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceget, gróf Károlyi Lászlót és feleségét, Miklós liechtensteini herceget és a luxemburgi főherceg húgát. Mindez lehetne magánügy, csakhogy e keresztény politikai esemény 913 állami fácán életébe került, ugyanis a vadászterület állami tulajdon. A jó néhány milliós cechet Lázár magánkiadásként magyarázta, és ebben semmi okunk kételkedni. Lázár keresztény politikájának másik sarokköve a tram-train, amelynek építése egyre újabb milliárdokat nyelt el, összesen 80-at. Viszont mérsékelten akadálymentes. Ez olyankor nem probléma, ha a hibák miatt egyetlen szerelvény sem közlekedik, olyankor viszont gondot jelent, ha valaki annál a megállónál szállna föl, ahol nem tud.

De ez már Lázár másik koncepciójára, a »szociális alapú kormányzás«-ra rímel. Ha van valami, amivel Lázár nem gyanúsítható, az a szociális érzékenység. Tekintsünk el a vadászattól, amelynek úri luxusa ritka undorító passzió, és maradjunk az elhíresült mondatánál, amellyel 2011-ben megadta a NER alaphangját: akinek semmije sincs, az annyit is ér. Majd vett egy svábhegyi lakást a kisfiának. Ehhez már csak azt tette hozzá úgy négy éve, hogy »a cigányokat sem sikerült integrálni, a bevándorlókat sem lehet«. Nos, így lesz keresztény a politika belső erkölcse itt NERisztánban, ha valaki még mindig nem értené.”

Nyitókép: MTI/Rosta Tibor