Hogyan (ne) csináljunk ellenzéket
Rendszeres szokásunk volt korábban tanácsokat adni az ellenzéknek, hogyan igazgassák saját magukat, hogy ha nem is kedvelhető, de tűrhető szereplői legyenek a magyar közéletnek.
Május elsejét is elveszítette április 3-án a moslék-szextett.
„Nemcsak a választást, de az évtizedeken át lenyúlt május elsejét is elveszítette április 3-án a moslék-szextett. Olyannyira, hogy az idei munkaünnepen már a szokásos városligeti sátoros-pódiumos fejtágításaikat sem rendezik meg az elvtársak. Csak az egyetlen igazi balcsapat, a Munkáspárt tart ünnepségeket vasárnap.
»Félnek a szemükbe nézni azoknak az embereknek, akiket becsaptak« – nyilatkozta a Híradó.hu-nak Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. A magát baloldalnak nevező liberális társaság a szó legszorosabb értelmében becsapta, manipulálta az embereket.
Május elseje végre visszakapja eredeti, »pártsemleges« önmagát! Újra a régi, mosolygós majális lesz muzsikaszóval, gyermekzsivajjal, madárcsicsergéssel. Bár a május magában is csodaszép, kivált az eleje: rügy fakad, napfény ragyog, bimbódzik a szerelem. Nem lett volna semmi baj a régi május elsejékkel sem, ha a kommunisták nem erőszakolnak rá jajvörös demagógiát.
Ám így csakhamar afféle agitprop fejtágítás lett belőle, a szegény dolgozót kiterelték lelkendezni a fellobogózott dísztribün elé. (S hogy látványosan záruljon a csinnadratta, a végén seregnyi piros nyakkendős kisúttörő szaladt át visongva a Dózsa György út túloldaláról fel egyenesen a dísztribünre, összepuszilni pártunk és államunk integetésbe belefáradt munkás-paraszt vezetőit.)
Hát most újra itt a régi, szabad május elseje… Derékig járunk a tavaszban, orgonát szedünk, nevetünk, dalolunk, randevúra indulunk. Vagy egy régire emlékezünk… A legfontosabbal kellett volna kezdenem: idén május elsején köszöntjük az édesanyákat!”
Nyitókép: képernyőfotó