A koalíciós politizálás nem kockázat, hanem hatalmas erő.
„Magyarország problémáiról köteteket lehetne írni – írnak is –, de alig akad a problémahalmazban olyasmi, ami ne függne össze a társadalom különféle építőelemeinek (le egészen az alapkövekig, az egyes emberekig) szélsőséges, nemzetközi összehasonlításban is szinte példátlan együttműködés-képtelenségével. Abban, hogy ilyenek vagyunk, kulcsszerepe van az oktatásnak – és nagyon nehéz változtatni rajta az oktatási rendszerünk gyökeres átalakítása nélkül –, de hogy ilyenek vagyunk, az tény. És ehhez a tényhez képest túlbecsülhetetlen eredmény, hogy van hat pártunk, amelyek lefedik szinte a teljes politikai színskálát, és mégis tartósan együtt tudnak működni, olykor a saját rövid távú érdekeiket is látványosan háttérbe szorítva.
A koalíciós politizálás nem kockázat, hanem hatalmas erő. Nem kell félni a vitáktól, hiszen azokból születik a végén a konszenzus és az értelmes cselekvés.
Meg aztán gondoljunk csak bele, lenne-e, lehetne-e ma állami kényszertanterv és kényszertankönyv, a politika lényegévé emelt nyílt színi korrupció, lenne-e Elios-ügy, Mészáros-bank, Orbán-bányabirodalom, titkos atompaktum Putyinnal, meg végzetes eladósodottság a választási osztogatás következtében, ha hat párt egyetértése kellene hozzá, hogy legyen.
Koalícióban működni kormányon és ellenzékben is sokkal nehezebb. De eddig sem volt könnyű, és mégis működött. Nincs ok változtatni rajta: maradjatok együtt!”
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt