Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A jelenlegi „ellenzéket” el kell felejteni, velük ugyanúgy nem szabad szóba állni, mint a NER kemény magjával.
„A jelenlegi »ellenzéket« el kell felejteni, velük ugyanúgy nem szabad szóba állni, mint a NER kemény magjával. Ők a probléma maga, sem együtt, sem szervezeteikre vagy személyekre lebontva nem a megoldást jelentik, hanem magát a liberális demokrácia, a jogállam és a társadalmi szolidaritás újbóli felépítése előtt tornyosuló, leküzdendő akadályt. (...)
A választások után eddig megjelent elemzésektől gyökeresen eltérő rövid magyarázatot szeretnék adni arra, hogy miért arathatott ismét – előre jósolhatóan – elsöprő győzelmet a NER.
Az »ellenzéki« megszólalók szinte kivétel nélkül azt jelölték meg fő okoknak, hogy közjogilag lejt a pálya a Fidesz felé, lehengerlő a hatalom média-túlsúlya, és a hatpárti együttműködés, illetve a pártok és Márki-Zay Péter kapcsolata sem volt tökéletes. A vezető politikusok többsége a miniszterelnök-jelöltet nevezte meg mint a bukás fő okozóját. Groteszk módon erre rímel a hódmezővásárhelyi polgármester értékelése, akinek a lelkiismerete tiszta, mert szerinte tökéletes volt a stratégiájuk és programjuk, maximalizálták a baloldali szavazatokat, ő magához tudott vonzani jobboldaliakat, s csupán a Jobbik miatt lemorzsolódott támogatók felelősek a kudarcért, egyébként is sokkal többet dolgoztak mindenki másnál, plusz Gyurcsány.
A hatpárti érvelés azért különösen visszatetsző, mert azt az – amúgy lesújtóan produkáló – embert gyalázzák a végeredmény ismeretében, aki mögött egy nappal korábban még felsorakoztak; nem is kérdés, hogy mit remélhet az ország azoktól, akik az általuk pajzsra emelt vezetővel így bánnak.”