Rajzoljunk demokráciát!

 – Csá, tesa, szoszi van!

 – Szevasz, vezérostyám, minden zsír, látom, te is kék kitűzőbe nyomod!

 – Ja, kicsit krindzs, de vágod, nem a Kékszalag Rend tagja vagyok, hehe.

 – Hehe, ez jó! Na mi lesz, ha megbukik az óegygé?

 – Szabadság, szerelem, Aperol, mi lenne. De azért egy kicsit fosok.

 – Mitől, ostyaszító? Ne már, senki nem szavaz az óegygére, az egész suli kint volt a múltkor tüntetni, kizárt, hogy ezek nyerjenek. Akit csak ismerek, szimpatizál az Emzépével, meglesz a kétharmad, ne foss.

 – Na jól van, de mégis… télleg, uncsitesódékkal mi van, jönnek ők is, nem?

 – Áh, felejtős, Lutonba’ laknak, nem utaznak ezért két órát Londonba, azt mondta.

 – Ja, elég geci dolog, hogy nem lehet minden városba’ szavazni. Két óra baszódás, csak hogy szavazhass, ez a nagy demokrácia… óegygé!

 – Óegygé!

 – Na és mi lesz ezzel a homofób népszavazással, tesa? Készülsz?

 – Há, ne tudd meg, ostyám, olyat fogok rajzolni hallod. Már vettem filctollakat, ha azt meglátja a tóni vagy a lölő, be fognak szarni.

 – Ne már, mi lesz rajta?

 – Ilyen csiga színesen, gecc, amelyik éppen nemet vált egy óvodásnak, és ilyen lila háttere lesz meg szivárvány!

 – Hehe, fasza. Én is csinálok, rárajzolom az óegygét!

 – Na, zsír, a suliban a többiek is nyomnak valamit, ne már azt higgyék ezek a gecik, hogy mindent benyelünk!

 – Na de várj…

 – Mi az?

 – Hát, ha mi ott rajzolgatunk egyesével ezren a fülkében, nem fognak ilyen sorok feltorlódni?

 – Dehogy, ne aggódj, azt a két órát kibírják a demokráciáért. Meg amúgy is full ellenzéki az egész kerület, nem vagyunk mi Körúton túli magyarok, hehe.

 – Na várj, mi ellenzéki kerületekbe’ vagyunk, ugye.

 – Naná!

 – Várjá’, várjá’, azér’ mondom. Akkor nem magunkat meg az emzépééket szívatjuk meg, ha nem csak Lutonból, de az Andrássy útról meg a Budagyöngyéről is két-három órás várakozást csinálunk az ellenzéki szavazóknak? Vágod, jó poén, de csak azért, hogy rajzolgassunk és odaönkifejezzünk a rendszernek?

 – Dehogy, nyugika van.

 – Tuti?

 – Tuti. Jó lesz ez.