„Annak megértéséhez, hogy mi történt április 3-án, hívjuk segítségül a todományt. Atkinson szerint a tudat funkciói közé tartozik önmagunk és a környezetünk folyamatos figyelése. Idézzük a Mestert: »A test érzékleti rendszerének elsődleges feladata, azaz a környezeti információk feldolgozása segít tudatosítani a környezetünkben és saját testünkben végbemenő eseményeket.«
Hogy mi zajlik az ellenzéki elit testében, abba nem szeretnénk belegondolni. A szójalátte hosszútávú hatásairól még nincs megbízható kutatás, az viszont már régi tudás, hogy a napfény és a friss levegő, valamint az aktív testmozgás (vö. kapálás) hiánya káros következményekkel jár.
A todomány szerint mivel az információtúlterhelés veszélye nélkül valószínűleg képtelenek lennénk az összes, érzékszerveinket ostromló ingerre egyformán odafigyelni, tudatunk bizonyos ingereket kiemel, más ingereket pedig figyelmen kívül hagy. Vagyis eddig legalábbis így volt. Mára a tudatunk helyett ezt a munkát a közösségimédiás platformok algoritmusai vették át. És ha netán valami bug miatt a józan ész álláspontja fenyegetné a fővárosi jóeNberek ingerküszöbét, a gondolatrendőrök gyorsan letiltják a gondolatbűnt, kitiltják a gondolatbűnözőt.
Menjünk tovább: a tudat másik funkciója cselekedeteink megtervezése, elindítása és vezérlése. Legyen a terv akár egyszerű és azonnal végrehajtandó (kitört a szomszédban egy háború, mondj valamit róla), akár bonyolult és jövőre vonatkozó (mégis mi a fenét akarunk csinálni az országgal és a nemzettel a következő négy évben), cselekedeteinket a bennünket körülvevő eseményekkel összhangban kell lebonyolítanunk és megszerveznünk. Fontos az összhang fogalma. Ha nincs összhang, nincs győzelem. Ha nagyon nincs összhang, akkor a politikai ellenfél, mondjuk, kétharmados győzelmet arat. Egymást követően négy országgyűlési választás bizonyítja.
Visszatérve az összhanghoz: a politika nyelvén ezt valóságérzékelésnek hívják. Az öregek szerint például ne akard átvinni az úton azt, aki nem akar átmenni. Atkinson ezt úgy fogalmazza meg: »A tervezés során tudatunkban a még meg nem történt eseményeket majdan bekövetkezőkkel kell leképeznünk, azaz el kell képzelnünk a lehetséges forgatókönyveket, választanunk kell közülük, és meg kell tennünk a megvalósításukhoz szükséges lépéseket.«