Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Lényegében fogalmunk sincs arról, hogy az elmúlt 12 évben egy önálló rezsimet felépítő Orbán Viktor mit is csinál zárt ajtók mögött.
„Míg a Fehér Ház történéseivel újságírók tucatjai foglalkoznak, addig legjobb tudomásom szerint Magyarországon egyetlen szerkesztőség sincs, ahol lenne legalább egy olyan ember, akinek semmi más dolga nincs, mint az, hogy a magyar miniszterelnök tevékenységét kövesse, és napi szinten kutassa, kivel találkozik, hogyan gondolkodik, miként hoz meg döntéseket.
Annak ellenére nincs ilyen ember (ha mégis van, könyörgöm, jelentkezzen, és mesélje el, mivel tölti a napjait), hogy a relatív hatalma a magyar kormányfőnek összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a mindenféle törvényhozási és bírói fékek és ellensúlyok között lavírozgató amerikai elnöknek (és akkor most ne beszéljünk arról, hogy az épp aktuális miniszterelnökünk informális befolyása a gazdaságra, kultúrára, médiára, sportra és egyéb szektorokra valószínűleg jóval meghaladja azt, amivel elődei rendelkeztek).
Mindez nem egy új probléma. A magyar sajtó régebben – amikor még közel sem volt annyira mérgezett a politikai közeg, mint most – sem csoportosított komoly erőforrásokat arra, hogy közelebbről is megismerje a legfőbb hatalom birtokosainak valós tevékenységét.
Így jutottunk el mára sajnos oda, hogy lényegében fogalmunk sincs arról, hogy az elmúlt 12 évben egy önálló rezsimet felépítő Orbán Viktor mit is csinál zárt ajtók mögött.
Ennek egyik legeklatánsabb példája az, hogy a hivatalos közleményeken kívül semmit nem tudunk például arról, hogy miről is beszélgetett öt teljes órán keresztül Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a háború előestéjén. Pedig őszintén: volt annál fontosabb kérdés az elmúlt hónapokban, mint hogy mi is hangzott el Moszkvában amellett az eszméletlenül hosszú asztal mellett? Nem tudom, mennyi munkaórát szánt ennek kiderítésére a magyar újságírótársadalom, de láthatóan nem eleget. Hogy teljes legyen a szakma megszégyenülése, Török Gábor politológus Facebook-posztjából kellett megtudnia a magyar embereknek azt is, hogy Orbán a Putyin-találkozó utáni Fidesz-frakció ülésén még arról beszélt, hogy nem számít háborúra.
Természetesen tudom, hogy nagyon nehéz információt szerezni Orbán Viktor környezetéből. A kormánytól független újságírókat jobb esetben levegőnek nézik, rosszabb – és egyre gyakoribb – esetben pedig ellenségnek könyvelik el. Mi is küzdünk ezzel a Direkt36-nál, és mi is tehettünk volna többet az elmúlt években azért, hogy még jobban koncentráljunk Orbán színfalak mögötti tevékenységének feltárására.”