Magyar mumus

„Én speciel soha nem akartam mumus lenni. Balerina, az igen, legalábbis négyéves koromban, Ennek, mint annyi bimbózó tehetség kibontakozásának, a családi értetlenség vetett véget, miután saját koreográfiámra többször eltáncoltam nekik a hattyú halálát. Később megcéloztam a királylány, ennek kissé ellentmondva a forradalmár partizánlány karrierjét. Terveim között felmerült még valamely nagy költő ihlető múzsájának, majd – a feminizmustól megfertőzve – magának a nagy költőnek a hivatása.

Mérlegeltem Szent Teréz és Angela Davis kombinációjának, de minimum egy afrikai néptanító és helyi felszabadító szerepkörének lehetőségét is, de a mumusét, azt soha. És tessék. Mégis ez látszik bejönni. Legalábbis annyi, hogy állampolgára vagyok egy mumusként emlegetett országnak, amelynek nevét elkerülendő példaként emlegetve választást lehet nyerni. Nálunk a Fidesz sikerrel »miniferizett«, Európában viszont azzal lehet rosszul járni, ha valaki Mini- vagy Maxiviktorként minősíthető.

Megnéztem a Néprajzi lexikonban: a mumusnak legalább 35 neve van, köztük a »mumák«, a »bubus« sőt »bobósbumbus«, a »kókós« és a »kercsula«, más források szerint (bocsánat) a »rézfaszú bogó”. »Magyarország« eddig nem volt köztük. Most már beírhatnák.”

Nyitókép: Ficsor Márton