Oroszország kivéreztetéséről

Felépült a fejekben egy furcsa összefüggés, amely Európa-szerte marja a lelkiismereteket.

Az összefüggés a következőképpen hangzik: Oroszország Ukrajnában szörnyű dolgokat csinál. Ahhoz, hogy Oroszország Ukrajnában szörnyű dolgokat csinálhasson, pénzre van szüksége. Európa azzal, hogy orosz gázt és olajat vásárol, rengeteg pénzt fizet naponta Oroszországnak. Tehát: a mi pénzünkből csinál Oroszország Ukrajnában szörnyű dolgokat, azaz humanitárius kötelességünk volna ezeket a pénzcsapokat elzárni. Mi fizetjük Oroszország háborúját, szégyellhetjük magunkat. Pedig ha mi nem fizetnék, nem volna pénz, nem történnének szörnyűségek, és a háborúnak rövid úton vége lenne.

Eddig a furcsa összefüggés-láncolat. Amely addig helyes, hogy Oroszország Ukrajnában szörnyű dolgokat csinál. De tisztelettel jelzem, ezen túlmenően ez az összefüggés-láncolat nem létezik.

Igen, a háború drága dolog; de a Raimondo Montecuccoli szájából axiómává kövesedett „pénz, pénz, pénz”nem önmagára kell, hanem zsoldra, üzemanyagra, fegyverre és ellátmányra. S hogy mi a közös ezekben? Az, hogy Oroszország tágas határai között mind egy szálig megtalálhatók. Nem jön rosszul az oroszoknak az olajeuró és a gázdollár, szó se róla – de ezt a háborút nem a devizáért beszerzett import viszi a hátán. Hanem Oroszország saját dízelje, lőszere, élelmiszere (amelyből nyolc év alatt jelentős részben épp az eddigi nyugati szankciók tették Oroszországot önellátóvá) – rubelért. Amiből meg van arrafelé annyi, mint a nyű.

Hogy mi történne tehát a háborúval akkor, ha Európa urai nagyot tekernének a gázcsapon, s Százhalombattánál visszafordítják a csőcsordában az olajat? Semmi.

A háború menne tovább, s mi elképedve néznénk, hogy hiába vágtuk az agresszor pofájába az atomfegyvernek hitt gombostűnket, pont ugyanúgy halnának az emberek tömegével az Azov-tenger partján álló városokban, a Donbaszban meg akárhol, amerre az orosz hadsereg támad. Sőt, nagy eséllyel pont ugyanazok halnának meg.

Sok minden másra lenne. Pár hónapra zavart okozna a nagy orosz gáz- és olajmamutoknál, veszélybe sodorna néhány ezer állást, nehezebb lenne dollárban fizetni az államadósságot (amiből egyrészt kevés van, másrészt meg az oroszokat jelenleg különösebben nem érdekli), meg kiegyenlíteni a külföldi importszámlákat (amikből a szankcióinknak köszönhetően szintén nincs már túl sok). Amíg hónapok vagy évek alatt ki nem épülnek szépen az európai felvevőpiac kiváltásának technikai feltételei, Oroszország kevesebb dollárt és eurót keresne.

Zuhanna a GDP, csökkenne az életszínvonal. Igen.

De a háború az utolsó, amire ennek hatása lenne. Az ugyanis most az elsődleges prioritás, mindennél fontosabb, fejlődésnél, rendnél, iparnál; az oroszok pénztárcájának pedig kuss a neve, kulloghat leghátra a sorban. Ha Vlagyimir Putyint egy kicsit is érdekelné az oroszok jóléte, nem indította volna el ezt a háborút. Pont ezért nem lehet már gazdasági eszközökkel megfogni: mert az orosz elnök február 21-én eldöntötte, hogy most egy ideig nem érdekli a gazdaság.

egyetemben az ukránokkal, akik egyébként a mai szent napig ukrán vértől bűzlő orosz gázzal fűtenek és orosz olajat tankolnak, így minden bizonnyal a saját kezükhöz is a saját vérük tapad. Nyerni is csak egy helyen nyernének vele: Brüsszelben, és az ottaniak is legfeljebb egy-egy ukrán kitüntetést. (Meg azt, hogy továbbra is a gáz és benzin nélkül maradt európai adófizetők térítenék az utazási költségeiket, bár ezt már így is megnyerték.)

Oroszország kivéreztetése ezekkel az eszközökkel nem lehetséges. Tudjuk az oroszok életszínvonalát csökkenteni, tudunk borsot törni az oligarchák orra alá, ki- és betilthatunk akárhol akármit. Egy dolgot nem tudunk a felmerült szankciós ötletekkel: Oroszország összeomlását elérni, és ezzel a háborút megállítani. A gazdasági szankciókról sok minden bebizonyosodott: némelyek hatásosak, mások kevésbé, ami az orosz gazdaság csuklóztatását illeti – csak egy közös van bennük: nincs a háborúra semmi, de semmi hatásuk.

Önellátó ország ellen háborút gazdaságilag nem, csak fegyverrel lehet nyerni. Be lehet lépni a harmadik világháborúba, tessék, mindenkinek a saját felelősségére.

De eleget szankcionáltunk már az ukrán nemzet nagyobb dicsőségére ahhoz, hogy rájöjjünk: a további szankciók feleslegesek. Az olajunk és gázunk teljesen független a háborútól, nincs rá hatása se pro, se kontra.

Aki Vlagyimir Putyint jogos sérelmei miatt pofon szeretné vágni, az lépjen be a háborúba. De ezzel és a további szankciós ötletekkel a saját kontójára kísérletezzen mindenki, és ne tízezer euró fölötti brüsszeli fizetések akolmelegéből próbálják az ennek tizedét vagy huszadát kereső európaiak bőrére játszva kitalálni: vajon melyik kezünket, lábunkat, két kezünket, két lábunkat vagy épp a saját fejünket levágva tudnánk-e Oroszországot hatékonyabban megállítani.