Ne lássanak minket Brüsszelből úgy, ahogy mi látjuk Zelenszkijt.
Bár a magyar választók múlt vasárnap mindent megtettek, hogy megállítsák Brüsszelt, Brüsszel jól láthatóan nem állt meg. Sőt: minden „jogállamisági” projektjével előre megy, nem hátra. Az óriási legitimációval felálló ötödik Orbán-kormány előtt álló ciklus legnagyobb feladata lesz megtalálni erre a megoldást – ha másért nem, az uniós pénzek miatt, amelyek hatékony felhasználása az elmúlt tíz évben sikertörténetté tette Magyarország felzárkózását. Nélkülük is van élet, persze, de a magyarok jól láthatóan nem azt az életet akarják élni. Hozzuk hát el, ami jár!
A hazai közönség az elmúlt másfél hónapban premier plánban tekinthette meg az Így csinálj barátból ellenséget három apró lépésben c. ismeretterjesztő hangosfilmet, főszerepben Nyugat-Európa kedvenc színészével, a csernozjom-szaggató Vin Dizelenszkijjel,
amely feltétel nélkül lájkolja mindenét a Telegramon. Meg egy uniós csatlakozási kérdőíve. Szóval a szimbolikus térben minden oké, csak működő országa nincs, mert azt szétlőtték. Háború ide vagy oda, a földkerekség legostobább külpolitikáját folytató ukránok módszeresen szálltak bele minősíthetetlen hangnemben olyan országokba, amelyek kifejezetten a javukat akarják, és bár a stratégiai cél világos – hiszen elmondták, több szankciót, pénzt, fegyvert, uniót, paripát! –, élő ember nem gondolja komolyan, hogy ez a kommunikációs stílus valaha meggyőzné a magyarokat vagy a németeket bármiről, akármilyen tragikus is a kérések hátterében dúló háború. Az egyik oldalon ott van egy bő félmillió ukrajnai menekültet megsegítő, barátságos, segítőkész Magyarország, a másik oldalon meg egy kígyót-békát a fejünkre olvasó ukrán elnök – az összhangzattan pedig egyszerűen nem adja ki.
Látjuk az eredményt: hiába van meg rá minden okunk, hogy a brutálisan lerohant, szétlőtt, gazdaságilag megsemmisített, tengerpartjától elvágott Ukrajnát sajnáljuk és támogassuk. Hiába. Mert ez a kommunikációs stílus a legjobb lelkű magyarban is értetlenséget szül. És az ukránok nem értik, mit nem értünk. Őket ott lövik, és a magyarok esze a gázon jár, meg mindenféle kisebbségi jogokon? Érthetetlen.
Ilyen az, amikor a kommunikáció máshogy érkezik meg a címzetthez, mint ahogy feladták. A magyar Brüsszel-politika elzelenszkijesedését is erőnek erejével kell elkerülni –
A magyar kormány teljes joggal viszi hazai kommunikációját az erő pozíciójából. Ugyanis van neki – ötvenkét százalékos listás eredmény mellett, az eddigi legkétharmadosabb kétharmad után már azt sem mondhatja senki, hogy jó-jó, de a nemfideszesek többen vannak, mint a fideszesek. Nincsenek többen. Magyarország többsége fideszes, tehát Magyarországon az a csapásirány, amit a fideszesek akarnak – tökéletesen legitim erről így is beszélni. De Brüsszelben nincs kétharmad. Nem vagyunk kormányon. Következésképp nem volna ördögtől való az erő mellett a szövetség nyelvén is beszélni, mert erőből nincs annyink, hogy egyedül ezzel megnyissuk a pénzcsapot. Pozitív jelzések kellenek, gesztusok. Fásult brüsszelezésből csak annyi, amennyi nagyon muszáj, helyette mosolyoffenzíva.
2022 Európai Uniója szén-, acél- és bullshitközösség. A szén és az acél rendben: jól érzi magát itt a német tőke, van zöldülés, növekedés, hiánycél, konvergencia. A bullshit nincs rendben. De meg kell tanulnunk szépeket is mondani.
Jó, hogy itt vagy, és jó, hogy mi is itt vagyunk.
Örül neked a győri fémmegmunkáló iparos, aki most nyitotta meg az új csarnokát, ahonnan vámmentesen exportál Finnországba, örül neked az újbudai nagyi, akinek a 4-es metró megnyitása óta 70 százalékkal kevesebb térdfájást okoz meglátogatni a II. János Pál pápa téren lakó unokáját, örülnek neked a kis tökipókok a frissen felhúzott sajószentpéteri görögkatolikus bölcsődében, örül neked az öreg kamionos, aki a '90-es években még visszeresre kuplungolta a lábát a dugóban Hegyeshalomnál, most meg úgy suhan el Rotterdamig, mint az álom. Következésképpen örül neked a magyar kormány is, hiába veszekszünk néha, mert több minden köt össze, mint ami elválaszt. Ennyi.
A körülöttünk keringő hangulat nem szénre és acélra épül, hanem bullshitre. Bullshitből tapasztották a főállású brüsszeli bullshitművesek azt a semmilyen tény által alá nem támasztott, eszement légvárat is, hogy Magyarország Orbán Viktor alatt Európa helyett Oroszország felé fordul, miközben a kereskedelmünk Európa felé élet és halál mindennapi kérdése, Oroszországgal ehhez messze nem mérhető. Művekkel művek vitatkozhatnak, bullshittel meg bullshit. Az orbánozás európai bullshitjét sok-sok Európa-párti bullshittel tudjuk lebontani.
És épp ezért egy vad és távoli álomvilágban több brüsszeli szimpátiapontot szerezhetnének maguknak a fideszes képviselők azzal is, ha súlyának megfelelően kezelnék az Európai Parlamentet, és csont nélkül megszavaznának olyan jogi kötőerő nélküli állásfoglalásokat, amelyekre sosem mondanának igent, ha tétje is lenne. Rég ugyanezt csinálja ugyanis a teljes Európai Parlament – ideje felzárkózni! Gázembargó? Olajstop? Szivárványzászlós transzkacsák telepítése a Neptunuszra? Kacsintsunk össze a svédekkel, németekkel, spanyolokkal. Már persze a Parlamentben, ahol nem lesz belőle semmi.
Komoly dolgokról, szénről és acélról elég tárgyalni a Bizottságban és a Tanácsban. A többi posztmodern homokozóban, bullshitgyárban meg olcsón tudunk szimbolikus semmiségekkel javítani a PR-unkon. A 2024-es választáson pedig – ha addigra nem lenne kulcsrakész az európai reneszánsz – irány az ECR, teli csupa feltörekvő, izgalmas jobboldali haverral: lengyelek, spanyol Vox, csehek, Svéd Demokraták, Meloni. Ők mind előre mennek, nem hátra, szakbizottsági pozíciókkal pedig legalább olyan hatékonyan lehet dolgozni a nagy jobboldali egységen, mint nélkülük – bár persze a független képviselők szabadságának is van napos oldala.
S ha már a hatékony munkánál tartunk: ideje lehívni a jogállamisági csaták terén a Bizottság kedvenc blöffjét, mely szerint Magyarország csuklóztatásának semmi köze a gyermekvédelmi törvényhez, a migrációhoz vagy Ukrajnához, s mindennek oka kizárólag a sajtószabadság és a korrupció. Semmi nem szól az ellen, hogy a polgári kormány Laura Codruţa Kövesi nyomásgyakorló szörnyszülöttje helyett hét nyelven beszélő magyar korrupcióellenes ügynökséget csináljon, hogy csináljon néha Brüsszel- és EU-barát plakátkampányt is itthon, hogy kristálytisztára vikszolja a közbeszerzési törvényt.
Ráadásul, tekintve, hogy a Fidesznek ezen a választáson csak azért nem lett négyötöde, mert az ellenzék miniszterelnök-jelöltje túl keveset szerepelt a közmédiában, érdemi politikai kockázat nélkül lehetne a jelenlegi szakmai színvonalán propagandának sem alkalmas M1-et az ellenzék felé gesztusokat gyakorolva megreformálni. Így már egészen más alapállásból lehet várni a Bizottság következő kifogását. Ha lesz. Mert a jelenleginél pozitívabb PR mellett az sem biztos, hogy lesz egyáltalán.
De a negyedik kétharmaddal a zsebben már lehet nagyot álmodni, hátha többet érnek az okos és kellően cinikus magyar megoldások, mint a direkt konfrontáció – aztán majd meglátjuk, akkor is találnak-e majd az elítélés brüsszeli nagymesterei minden magyar tölgyfa alatt valami elítélnivalót, ha a rázósabb mondatainkat megtanuljuk beoltani kettős mérce ellen: ha kell, rubellel fizetünk, akárcsak a szlovákok, az LMBTQ-politikánk megegyezik Olaszországéval, Dániával értünk egyet a bevándorláspolitikában, a közmédiában pedig legalább akkora politikai sokszínűségre törekszünk, mint Németország.
Ez jó mulatság, uniszex munka lesz!
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
A politikus szerint az EU és Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne egy gazdasági hidegháború.
Magyarország még október 22-én kérte az Európai Parlamentet, hogy vonja vissza az olasz képviselő mentelmi jogát.
A magyar kormány nem enged a nyomásnak.
Így igyekeznek fellépni az Európai Bizottság ellen, amely többek között arra készül, hogy elvegye a területalapú támogatásokat a gazdáktól.
„A háborúpártiak Amerikában és Brüsszelben is mindent megtesznek, hogy eszkalálják és kiterjesszék a háborús konfliktust” – jelentette ki a politikus.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
