Szívünk parancsa a haza megvédése
Sem a XIX. századi, sem a XX. századi hősök áldozata nem volt hiábavaló.
A nagyvárosi életforma megbukott a fenntarthatósági vizsgán, és nincs többé alapja kioktatni a vidéket!
„A dühösen vidékizők nyilván azt hiszik, a narancsuralmi rendszer által megvezetett falusi bugrisok karikatúráját adták, miközben legalább annyira róluk és urbánus előítéleteikről szóló karikatúra rajzolódott ki sok, ilyen témájú beszámolóból a nagyvárosi véleménybuborékot kipukkasztó választási vereség nyomán. Nemcsak a kirívóan fölényeskedő posztokra érvényes ez, hanem sajna többnyire a kulturáltabb, empatikusabb együttműködésre buzdítókra is.
»A magyar vidéket felemelni« óhajtó humanista jóemberkedés ahhoz hasonló, mint mikor Afrikába vagy Indiába mennek jótékonykodni olyan gyarmattartó országok polgárai, melyeknek egész jóléte ezeknek a szegény elmaradott országoknak a globális lerablására épül.
Pont ugyanilyen a falusias vidék és a nagyvárosi centrumok viszonya, nemcsak gazdaságilag, de ideológiailag is megdöbbentően pontos az analógia a gyarmatosítással. Mert a nagyvárosok nagyobb gazdagsága és az ebből adódó kulturális fölénye, nagyobb »fejlettsége« már évszázadok óta a vidéktől elvont anyagi és humán erőforrások koncentrációjára épül. Arra a központosító rendszerre, amiről nem mellesleg épp a mi korunkban derült ki egyértelműen, hogy mekkora zsákutca globálisan, és mennyire fenntarthatatlan... túl azon, hogy eleve mennyire igazságtalan volt az első perctől kezdve, amióta megjelent ez az ellentét, amiből kialakult a népi-urbánus szembenállás és az ezt leképező pártpolitikai táborok.
A vidékizés három fő csapdája, hogy
A nagyvárosi életforma megbukott a fenntarthatósági vizsgán, és nincs többé alapja kioktatni a vidéket!”
Nyitókép: YouTube / Telex